Magyarország hidrológiai atlasza III. sorozat, Vízjárási adatok - 3. Folyóink jégviszonyai (Budapest, 1959)

A magyarországi vizek jégviszonyainak összefoglaló jellemzése

A nagykiterjedésü összefüggő jégpáncél jelentős mértékben reagál a levegő hőmérsékletváltozásaira. A jégtakaró az éjszakai hidegben összehuzódik, nappal a felmelegedés hatására kitágul. A jég átlagos hőtágulási együtthatójával és 10 km szélességgel számolva 2 C° lehűlésnek 1 m összehúzódás felel meg, A lehűlésből származó vízszintes feszültségek a legnagyobbak a partok mentén és ezért elsősorban a partokkal párhuzamosan keletkeznek repedések, de a tó nagy hossza miatt helyenkint - kb. a tó szélességével egyező átmérőjű feszültségi köröknek megfelelően - keresztirányú repedések is támadnak.

A jégtakaró hőmérséklete nem egyenlő. Felszine jelentékeny mértékben lehűlhet /Cholnoky -8 C°-ot is mért/, mig az alatta levő 0 C°-u vízzel érintkező alsó síkjának hőfoka a fagypont körül marad. Ebből ismét feszültségkülön- bőzet keletkezik és a hőlépcső hatására a jégpáncél nagy zajjal /"durrogva"/ megrepedezik. Nagyobb lehűlés idején viszont a repedések azonnal be is fagynak. A jég repedéseiben keletkezett gyenge jég a nappali hőtágulás idején összetöredezik és a felszínre tolódik. Az igy keletkező jégsánc a t u r o - 1 á s , amely természetesen a partokon is jelentkezik.

Rianáson azt az alig látható nyílt vizet értjük, amely az idő lassú enyhülésével a turolások helyén keletkezik. Mikor ugyanis a turolásnál kialakult torlódások ősszerogyadoznak és a jégről leolvad a hó, a jég áttét - sző lesz és a repedések helyét viz tölti ki, amelyet csak nehezen lehet a szomszédos jégtakarótól megkülönböztetni.A nyilt helyhez közeledő ló azonban megérzi, hop-y lába alatt leng a jég és megriad.

X - X - X

58 -