Magyarország hidrológiai atlasza III. sorozat, Vízjárási adatok - 1. Jellemző vízállások (VITUKI, Budapest, 1953)
Bevezetés
Húsz év észlelési anyaga kevés ahhoz, hogy belőle megbízható törvényszerűségeket lehessen kiolvasni. Adataink mégis elegendők a legtöbb vízépítési munkaterv elkészítéséhez. Hosszabb időre nem lett volna célszerű az adatfeldolgozást kiterjeszteni, mert a lefolyási viszonyokban esetleg bekövetkezett változások miatt hamis képet kaphattunk volna. Hasonló meggondolások vezettek akkor, amikor megelégedtünk 32 vízmérce adataival. A Duna és a Tisza legfontosabb hét szelvényére megszerkesztettük az 1921—50. évi vizjárási jelleggörbéket is (5. pont), amelyekről bármely hónapra vonatkozóan leolvashatók a megadott százalékos gyakorisággal meghaladott viz- állásértékek. Ezek az ábrák az egyes hónapokra külön-lcülön megszerkesztett vizállástartóssági görbékre támaszkodva úgy készülnek, hogy leolvastuk hóla a 0, 1, 5 .... . 99, 100 % tartósságu vízállást, ezeket a hónap függőlegesében felmértük és a különböző hónapok azonos /<>ához tartozó értékeit összekötöttük. A feldolgozás során csak olyan időszak vízállásait foglalhatjuk össze, amelyben a vizsgált szelvény lefolyási viszonyai nem változtak. Mivel a Duna budapesti szelvénye, állandó és az 1944-ben elpusztított hidak roncsainak duzzasztása által befolyásolt vízállásokat^ az eredeti lefolyási viszonyoknak megfelelően átszámítva közli a Vízrajzi Évkönyy, Budapestre homogén adatanyagunk van, tehát a vízrajzi jelleggörbéket közvetlenül kiszámíthattuk. A Duna komáromi és mohácsi szelvényének lefolyási viszonyai azonban, amint a jellemző vízállásoknak a 3- pontban közölt idősorából közvetlenül kitűnik, nem tekinthetők állandónak. Ha évről-évre pontos vizhozamgörbék állanának rendelkezésre, a vízállások helyett a vízhozamok tartóssági görbéit szerkeszthetnék meg és ezekről bármikor áttérhetnénk az éppen érvényes vizhozamgörbe alapján — a vízállásokra. Sajnos, vizhozamméréseink száma a múltban oly csekély volt, hogy ennek az egyszerű és megbízható eljárásnak az alkalmazására nem gondolhatunk. Meg kellett kísérelnünk a vízállás- adatok közös nevezőre hozását. Mivel a budapesti szelvény lefolyási .viszonyai állandónak tekinthetők, feltételezhettük, hogy a budapesti évi kisvizállások idősorában mutatkozó ingadozások a kisvízi hozam ingadozásaiból származnak. S ha a vízhozamok és a vízállások összefüggését a kisvizek tartományában — némi elhanyagolással — lineárisnak tekintjük, feltehető, hogy az egyes évek kisvizállásá- nak a sokévi átlagtól való eltérése arányos ugyanezen év kisvizhozgmának a sokévi átlágos kisvizhozamtól való eltérésével. Ha ez a meggondolás teljesen helytálló volna, és pL Mohácson ugyanaz lenne a kisvizhozám mint Budapesten, a következőképpen állapíthatnék meg a mohácsi szelvény lefolyási viszonyaiban bekövetkezett változásokat fi. ábra) 4
