Lanfranconi Enea: Magyarország ármentesítése (Budapest, 1882)
IV. A szerzőnek Magyarország gyökeres ármentesítésére vonatkozó javaslatai
38 egy pár millió forinttal a kedvező eredmény biztosabban volna elérhető, mint azon különben is problematikus javaslatok kivitele által, melyek roppant költség és idővesztegetéssel a Maros és Körös elvezetését követelik. Mi a folyót eredeti, természet adta medrében, melyet évezredek óta ásott magának, habár a véghezvitt munkálatok által lényegesen átalakult is, meghagyjuk; holott az utóbbiak egészen új csatornákat építenek, a vizeket új partok közé szorítják, a természetnek új utakat szabnak ki. Javaslataink nem csak pillanatnyi segélyt nyújtanak, de állandó érvénynyel is bírnak; mert ha a folyamfenék vízhordta talaj által emelkednék is, mely emelkedés különben a P Q mélységben eszközölt víztükörnek mélyítésével hatalmasabbá vált rágó erő következtében később nem lehet oly nagy, utódainknak egyéb teendőjük nem volna, mint a feneket állandóan P Q szerinti mélységében fentartani. Tekintetbe véve, hogy csak egy pár milliónyi költség is 1 — 2 évi időköz elegendő az évszázadok óta lerakodott homokzátonyok eltávolítására, feltételezhető, hogy a fenéknek állandó mélységben való tartása jövőre nézve csak kevés költséget fog igényelni, egyúttal legkevésbbé sem fogja veszélyeztetni a partvidéket; a töltés-rendszernél szükségelt következetes gátmagasbítás ellenben, nemcsak felette költséges, de a partvidék is, nem tekintve a netaláni gátszakadás okozta károkat, a szüremlékvizek következtében idővel eliszaposodik. Nem hagyhatjuk érintetlenül, hogy az eddig véghezvitt tiszaszabályozó munkálatok, a töltéseknek a városok és egyéb helységek biztosítására történt kiépítése, jókarban tartása és ismételt magasbítása, az átmetszések kiemelése stb. már közel 100 millió forintba került. A mellett minden évben 500—800 ezer hold föld jut víz alá, minek következtében — a helyiségeket érintő károkat nem számítva — évenként 5 — 6 millió forintnyi haszon vesz el, mely ismét 100 millió forintnyi tőkét képvisel. S így mondhatni, hogy az egész tisza- szabályozás, minden következményével körülbelől 200 millió forintot emésztett el, mely összegben azonban azon veszteség nincsen belefoglalva, mely az államra háramlik, hogy az áradások következtében nemcsak több millió forinttal kevesebbet vesz be adó fejében, hanem azon felül még tömérdek összegeket segélyképpen kiadni kénytelen. Ezen nagy összegek ellenében és a várandó eredménynyel szemközt, az említett javaslatunk kivitelére szükséges költséget nem tartjuk oly nagynak, hogy a magas kormány részéről, ha nem is javaslatunk kivitelét, legalább annak beható tanulmányozását remélnünk ne lehetne. A Duna mint főfolyam, úgy szólván, összes mellékfolyóit uralja, a mennyiben azok lefolyására hatással van. Már említettük, hogy a Dunának a Tiszába haladó vízszintes torlódása ár alkalmával Csongrádig és hogy viszonylagos torlódása, vagyis az, a mely a víz tétlenségénél fogva a lassúbb lefolyás következtében létesül, a folyamon felfelé sokkal meszibbre érezhető; épúgy meg kell állapítanunk, hogy a Duna torlódása a Szávába Mitrovitzig, a Drávába Miholáczig, a Vágba Gutáig, a Rábába Sz.-Mihályig és a Fertőig terjed. Arra, hogy ily visszatorlódás létezik, példát szolgáltat azon tény, hogy az 1876. árvíz a komáromi vághidat elrombolta és a Vágón 2 mértföld- nyire felfelé közel Keszegfalváig sodorta. E tekintetben az átmetszések, a melyeknek különben a víz gyorsabb lefolyását kellene eszközölniük, azon hátránynyal járnak, hogy a torlódás a folyamon felfelé sokkal gyorsabban és előbb érezhető. Ha a főfolyamban előforduló homokzátonyokat — különösen pedig azokat, melyeket a közel fekvő hegyek f oly ói leraknak, mely folyók nagyobb esésük következtében a főfolyamnak több hordalékot hoznak, mint a hosszabb folyásnak, és a melyek közöl az alsó vidéken a Morava, Karas, Nera által és a felső vidéken a Vág, Garam és Ipoly által képe- zettek a leghátrányosabbak — átmetszük és eltávolítjuk, és ez által, mint hosszszelvényünkből látható, a nagyon is szabálvtalan folyamfeneket kiégvén- lítjük és oly módon a Duna víztükrét alább szállít- j juk: ez által a fennevezett torlódást nemcsak annyira korlátoltuk, hogy ez a mellékfolyóknak csupán alsó részére terjedhet ki, hanem egyszersmind a főfolyamnak rendszeres és észszerű szabály ozásával a J mellékfolyókét is lehetővé tettük. Hosszszelvényünk beható tanulmányozásánál könnyen jutunk azon meggyőződésre, hogy a folyamnak körülbelől csak is tized részére kiterjesztendő mélyítése — a többi vele járó előnyt nem tekintve — leggyakrabban sokkal olcsóbban is eszközölhető, mint a gátak emelése, annál is inkább, minthogy ezek
