Lanfranconi Enea: Magyarország ármentesítése (Budapest, 1882)
IV. A szerzőnek Magyarország gyökeres ármentesítésére vonatkozó javaslatai
39 mindig hétszeresen, t. i. mindkét parton, az egész folyam mentéken szakadattanul építendők. Jóllehet a folyam mélyítését és homokzátonyainak' eltávolítását mindenkor előnyösebbnek tartjuk, mégis hajlandók vagyunk a gátrendszernek jogosultságált szükség szerint és a megkívántaié) költségek tekintetbevételével elismerni; sőt a két rendszer egyesítése -— mint „ aurea mediocritas11 — a legjobbat eredményezheti, mert ezen esetben költséges magasságra nem kellene a gátakat emelni s azok nagyobb veszélyével sem járnának. Az átmetszések kiemeléséhez csak igen ritkán és akkor is csak végszükségben merészelnénk fogni. Vájjon a magas kormán}- — ha egyáltalában javaslatunkat jóváhagyni méltóztatik —- a Tisza esésének 1 : 60.000 való viszonyát a tervünk szerinti 1 : 35.000 való viszonyra fogja-e átváltoztatni : vagy inkább a kettő között levő más viszonyt választaná, azt a jövő meg fogja mutatni. Valamely alapelv megállapítása, mely szerint mind a Tiszának, mind a főfolyamnak, valamint a többi mellékfolyóknak átmetszései eszközlendők, természetesen a legnagyobb fontossággal bir, és nagyon kívánatos, hogy a kormány részéről e czélra meghívott szakférfiak ezen ügyben minél előbb határozzanak. Legkevésbbé sem volt szándékunk ezen műnek kiadása által a kormánynak határozott javaslatokat tenni, hanem mint magánmérnök csakis arra akartunk szorítkozni, hogy egyáltalán azon elvekre utaljunk, melyek szerint a nagy magyar alföldet az áradások ellen biztosan meg lehetne védeni, Minthogy a szerző maga az 1868. év óta Magyarország folyóinál szakadatlanul nagyobb munkálatok kivitelét vezette, senki sem vetheti szemére a helyi viszonyok hiányos ismeretét; mi több, ezen művet annál inkább lehet sok évi tanulmányozásának eredményéül tekinteni, a mennyiben szerző atyjának az 1846. év óta a legtöbb vízépítményeknél való részvéte által legjobb alkalma nyílt, Magyarország folyóinak viszonyát, oly pontosan, mint talán senki más, felismerni és tanulmányozni, mely tapasztalatait későbben a szerzővel közölte. Ezen műnek közzététele talán értékesíteni fogja eme sok évi észlelések gyakorlati eredményét. Most már nem volna egyéb hátra, mint hogy azon előnyöket, melyek a javasoltuk folyamszabályozó munkálatok kivitele által az országra háram- lanának. átnézetileg összefoglaljuk. Ezen előnyök a következők: 1. Az eddig végrehajtott szabályozó munkálatok tervünk kivitele folytán oldják meg kitűzött feladatukat és csak akkor fognak érvényre jutni; holott a Tiszának jelenlegi viszonyai között folytonosan veszélyeztetik a nagy magyar alföldet és irtóztató katastrophákat idézhetnek elő, minthogy oly áradások, a minők eddig nem voltak, el nem maradhatnak, mert a töltések nem lesznek képesek hosszabb időre az évről-évre emelkedő árvizek hatalmának ellent- állni, mint ezt már egynéhány töltésszakadás eléggé mutatta. 2. A Duna és Tisza medrének rendszeres mélyesztése a töltéseknek magasbra való emelését, mely maga egyedül az utolsó időben 25 millió forintba került, sőt javaslataink észszerű követése mellett magukat a töltéseket is szükségtelenekké teszi, a töltések azon felemelését t. i., mely évről-évre fokozandó volna, inig az ember, erejéből kimerülve, gyámoltalanul állana a legkíméletlenebb elem hatalmának ellenében. 3. Mint a mellékelt helyzetrajzi képünkön láthatni, nemcsak a Tisza és Duna, hanem a Száva és egyéb folyó lapályai is, tehát körülbelől 3 millió hektárnyi terület, ezer meg ezer falu és várossal együtt az áradásuk ellen meg lesznek védve. Ugyanazon módon, mint a nagy magyar alföldet, lehetne egyszersmind a Duna fenekének mélyítése által és homokzátonyainak eltávolítása által a kiöntések ellen biztosítani a felsőmagyarországi síkot is, mely Pozsony, Mosony, Győr, Komárom és Nyitva vármegyék legnagyobb részét 519.000 hektárnyi (1,200.000 hold) kiterjedésben több várossal és a falvak százaival foglalja magában. Hogy a Tiszának ártere a töltés és átmetszés rendszerének kivitele után tetemesb területtel bir, azon tény bizonyítja, hogy az árvíz oly helyiségeket is borított víz alá, melyeket évszázadok óta érintetlenül hagyott. Hasonló eset fordult elő az 1876. évi, felső Magyarországban történt áradásnál is, mely főleg Komárom és Győr megyékben az ártérbe már hosszabb idő óta nem sorolt ezernyi hold földet és számos falvat öntött el.
