Lanfranconi Enea: Magyarország ármentesítése (Budapest, 1882)
IV. A szerzőnek Magyarország gyökeres ármentesítésére vonatkozó javaslatai
3G Minthogy a Duna feneke Ó-Moldovától felfelé a Tisza torkolatáig csupán csak vízhordta talajból áll, a fennt említett mélyítésre csakis egyszerű kotrások szükségesek. A vízszin lejebbszállítása mindenesetre azon kárral fog járni, hogy a Duna vízsehessége a Tisza- torok és Moldova között csekélyebb lesz; ámde e helyett az egész alsó Tiszának Szolnoktól torkolatáig, az egész alsó Szávának Mitrovitztól Belgrádig és a Dunának Budapesttől Zalánkeméndig terjedő, tehát összesen tízszer oly hosszú futásában az esések növekedése által bőséges kárpótlást nyerünk. A folyam medrének efféle megmélyítése egyszersmind a Dunát is szabályozná, lm vele együtt eltávolítanák a folyam sodrában évszázadok óta lerakodott homokzátonyokat. Hogy a Duna hajózhatósága medrének mélyebbí- tése által nem csökkenne, sőt inkább emelkednék, igen világos. Hosszszelvényünkben PQ vonallal jeleltük a fenéknek a vízszin leszállítására szükségelt mélyítését. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a többi oda rajzolt és vele párhuzamosan haladó vonal mind- egyike külön-külön tervet nyújt a fenéknek kisebb- nagyobb mély észt ésér e. A mint ezen mű végén adott költségvetésben részletesen kimutattuk, a Duna fenekének a Tisza torkolatától kezdve a Stenka sziklazátonyokig terjeszkedő s mint fönnebb láttuk, 300 méternyi szélességben elegendő megmélyítése, azon esetben, hogy az eltávolítandó anyag kotrógépek segélyével kiemel- tetik, a PQ vonal szerint végrehajtva, megközelítőleg 20 millió írtba kerülne; ha azonban a vízszin csekélyebb leszállításával is megelégednénk, a mely szinte elegendő volna, minthogy a víztükörnek említett tetemesül) alábbszállítása, ha kívánatos is, — mert akkor az alsó Tisza vidékének összes gátjai feleslegesekké válnának, — de mégsem okvetlenül szükséges, a P Q-val párhuzamosan haladó P Q + 1 vonal szerint S1/^ millió frtot és a P Q + 2 vonal szerint 21/2 millió forintot igényelne. Az utóbbi, valóban csekély összeggel, 2V2 millió írttal, a Duna víztükrét Zalán- keméndnél, mint hosszszel vényünkből kivehető, a fenéknek 300 méternyi szélességre való kiemelése mellett még két méterrel alább lehetne szállítani, a mely alábbszállítás feleslegessé tenné az alsó folyamvidék gátainak mindenesetre költséges felebbemelését. Már maga ezen tény megállapítása is elegendő arra, hogy a magyar közönség érdekeltségét javaslataink irányában fölébressze. Hogy melyik vonal szerint hajtandó végre a fenék mélyítése, ha egyátalán javaslataink helyessége elismerésben és jóváhagyásban részesülend. azt a kormány bölcseségére bízzuk. Világos azonban, hogy az eredmény annál kedvezőbb, mennél mélyebb fekvésüt választunk. A magy. kir. közlekedés-ügyi ministeriumnak az 1880-ik évben a tiszaszabályozásról a képviselő- ház elé terjesztett jelentéséből kivehető, hogy a Tiszán az 1879. év végéig kiemelt átmetszések csak Cv4 százalékába kerültek azon összegnek, melylvel a folyó medrét rögtön pótló átmetszések kiemelését eszközölhették volna. Ezen átmetszések összes kiemelése 130 millió forintba került volna; az 1879. év vegéig azonban csakis 8’3 millió forintot költöttek, e mellett az átmetszések 37 százaléka fejlődött ki teljesen, 26 százaléka fejlődésben van és a többi 37 százaléka még mesterséges segélyre szorul. Hogyha a Tiszánál, mely oly csekély eséssel bír, ily eredményre jutottunk, remélhető, hogy a dunafenék általunk javasolt mélyítésének költségei szinte 6 százalékát, sőt mondjuk, hogy hibát ne ejtsünk, 10 százalékát teszik azon költségeknélr, melyeket e mű végén szakszerideg és részletezve felszámláltunk. Tekintetbe véve a Duna esésének kedvezőbb viszonyait a Tiszáéval szemben és azon körülményt, hogy a Dunában a víz rágó erejére bizton számíthatunk , a Tiszán tett tapasztalok szerint 3 millió forintnyi költség elegendő egy 50—60 méternyi széles csatornának P Q mélység egész hosszában való kiemelésére, azaz, a a vízszin kívánt mélyítésének elérésére. A munkálatoknál javasolt sorrend mellett néhány millió forintnyi további költekezés elégséges, hogy azon mélyítést létrehozzuk, mely a felső Duna, Tisza és Száva vízszinemelkedésének apadását szükségképpen maga után vonja. A magy. kir. közlekedés-ügyi ministerium ezen jelentése teljesen igazolja szerzőnek azon nézetét, mely szerint a vízépítészetnél a természeti erők közreműködésére számíthatunk, ha ellenük nem működünk. Ezen állandó közreműködés teljesen igénybe vehető ugyan a folyamfenék mélyítésénél és az aka
