Lanfranconi Enea: Magyarország ármentesítése (Budapest, 1882)
IV. A szerzőnek Magyarország gyökeres ármentesítésére vonatkozó javaslatai
o 1 o 1 esetben, ha a folyó medrét mélyíteni szándékozunk, elég a folyót csak beszorítanunk, a többi munkálatot a víz erejére bízhatjuk; a folyó maga kivájná ugyan a kívánt mélységet, de mikor, hány évszázad múlva, az meg nem fejthető. Azért is helyesnek látszik a folyó összeszorítása mellett egyszersmind annak fenekét is mesterségesen mélyíteni, mint ezt a kormány a Duna szabályozásánál Komárom alatt és Budapesten teszi, ha ez által a vízfogyaszték szelvénye nem kisebbedik, sőt inkább nagyobbodik. De ha a folyó összeszorítása nagyobb mérvben kisebbítené a vízfogyasztás szelvényét, mint ezt a fenék mesterséges mélyítése na- gyobbítani képes volna: a vízszin kikerülhetetlen emelkedésének elhárítása czéljából, a fenéknek csupán mesterséges megmélyítése mellett harczolnánk. Az 1830 — 31 -ki években a „ Tudományos Gyűjtemény “-ben a Duna-vizszinnek Ó-Moldova mellett leendő lejebbszállítása mint a tiszaiapály és a nagy pannoniai medenczének vízáradás elleni biztos véde szóba jött. Az akkori hiányos sziklarepesztő szerek mellett olynemü javaslat kivitele azonban lehetetlennek látszott, és* Vásárhelyi, Széchenyi grófhoz intézett és 1834. évi deczember 15-én kelt jelentésében határozottan lépett ellene föl. És mégis ebben a jelentésében megállapítja, hogy a vízszin Ó-Moldovánál 8 — 9 ölre is leszállítható és hogy annak leszállítása legszebb eredményeket idézne elő. Minthogy azonban Vásárhelyi a vízszinnek igen nagy, sőt túlzott leszállítását tartotta szem előtt, tehát annak kivitele tömérdek, talán győzhetetlen pénzbe és időbe került volna, és ő azonfelül még attól is félt, hogy ez által Magyarország folyóinak vizei elapadnának: ellene volt ezen eszmének. Vásárhelyinek ezen utóbbi aggodalma, hogy t.i. Magyarország vizei kiszáradhatnának a Duna víz- szinének Ó-Moldován alul eszközlendő sülyesztése által, egyenesen arra utal, hogy ezen hely vízszabályozónak tekintendő, mely a legnagyobb figyelemre méltó. Következő táblázat mutatja azon vizek meny- nyiségét, melyek a Dunán át Passaunál és mellékfolyóinak torkolatán át a különféle vízálláskor minden másodperczben keresztülfolynak. Folyók nevei Vízfogyaszték a legkisebb közép legmagasb vízálláskor másodperczenként Duna, Passaunál 800 1700 4000 Inn................... 700 1500 3600 Morva .... 100 500 1500 Rába .... 100 250 700 Vág................... 250 600 1600 Garan .... 150 400 1000 Dráva .... 200 800 2000 Tisza .... 400 1500 4000 Száva .... 600 1200 4000 Összesen 3300 8450 22400 Ezen roppant vízmennyiség, melynek összege minden másodperczben Moldova mellett elhalad, eléggé bizonyítja, hogy Vásárhelyinek aggodalmai alaptalanok. A nagyban űzendő sziklarepesztések ellen szót emelt Vásárhelyi; de ügyének biztos tudatában, a gyakorlat terén annyi sziklái repesztetett, a mennyi csak lehetséges volt. Nevezetes az, hogy a nagyban végrehajtandó sziklarepesztések költségeit, az egyes sziklarepesz- téseknél történt tapasztalata daczára, oly túlzott fokra csigázta, hogy azok, még az akkori repesztő szerek alkalmazása mellett sem volnának szükségesek. Vásárhelyinek ezen, mellékesen mondva, sokhelyütt önmagának is ellentmondó jelentéséből, mely többé-kevésbbé hasonló munkálatok kivitelére vonatkozik , minőket mi a Dunát ábrázoló hosszszelvényünkben MN vonallal javasolunk, korántsem tűnik ki, hogy kellően megfejthetné a nagyfontos- ságu kérdést. Azon nem lehet csodálkozni; mert gondoljunk vissza az 1834-ik évre, mely ideig Magyarország folyóin legcsekélyebb kisérlet sem történt. Vásárhelyinek a dunafenék Ó-Moldova melletti mélyebbítésével járó roppant nehézségeket és győzhetetlen költségeket illető észrevételei meggyőző benyomást tettek mindaddig, mig az egymást érő áradások és katastrophák ismét az Ó-Moldova és a Vaskapu közti sziklazátonyokra utalni nem kényszerítettek. Örömmel tanúsítjuk, hogy az erre vonatkozó és első sorban a Dunának az Ó-Moldova és a Vaskapu közti szabályozását czélzó tervek, melyek azóta készültek, mind egyhangúlag javasolják, hogy a
