Lanfranconi, Enea: Magyarország ármentesítése (Budapest, 1882)
II. Az eddig végrehajtott tiszaszabályozó munkálatoknak átnézető
12 Mind a mellett, hogy Francesconi nagy szakismerettel indokold véleményét, még sem volt képes a különböző nézeteket kiegyenlíteni és az irányadó köröket ezen javaslat teljes elfogadására megnyerni. Azért is meghívta József nádor a nagyhírű és általánosan ismert vizmérnököt, Peleoccipa-t, ki a Tisza-folvam viszonyairól tett beható tanulmányok után Vásárhelyi javaslatát sok tekintetben módosította. A javasolt 101 átmetszés közöl csakis 15-öt tartott meg, melyeket ép ngy mint Francesconi, alulról felfelé tanácsolá kiemelendőknek. Egyszersmind azt állította, hogy a Tisza-folyam, melynek különben meglehetős széles és aránylag igen mély medre van, vízvezető feladatát csekély esése daczára is teljesíti. A sok részletterv mellett, melyeket a töltések és átmetszések kivitelét illetőleg benyújtott, az ártér legkisebb szélességeid 400 ölet, vagy 760 métert javasolt. Említésre méltó még azon körülmény, hogy Paleocapa véleményadásában a Tiszának a szabályozás következtében beállandó magasabb vízállásait előre meghatározta és az abból háramlandó veszélyre, mely különösen Szeged városát fenyegetné, előre figyelmeztetett. És most már hozzáfogtak a rég óhajtva várt szabályozás végrehajtásához. Daczára Francesconi véleményének, s bár a kormány Paleocapa nézeteit irányadóknak nyilvánította : mindazáltal Vásárhelyi tervét, úgyszólván teljes tartalmában és egész terjedelmében, végrehajtották. Azon vélemény egyrészt, hogy a két utóbbi vízmérnök, mint külföldi talán nem ismerheti annyira a Tisza viszonyait, mint a belföldi Vásárhelyi; másrészt pedig, a sok óhaj és panasz, mely majd a felső, majd az alsó tiszavidékről hangzott, s melyeknél az illetők csakis saját birtokukat tartották szemeik előtt, nem vévén tekintetbe, hogy nyert előnyük legnagyobb kárára lehet másoknak: lehettek okai az ily módon elkövetett nagy hibának. Azon felül még szaporították a javasolt átmetszéseknek különben is túlságos nagy számát, és 107-ct emeltek ki, még pedig, a hét olasz mérnök tanácsa ellenére, felülről lefelé; a nélkül, hogy sokat törődtek volna vele, vájjon kifejlődnek-e vagy sem. És valóban mai napig alig egy harmada fejlődött ki, és azok is majdnem mind a felső vidéken, hol a Tiszának különben is nagyobb esése van. Az árvíz ellen töltések által megvédték az egész térséget, melyeket a folyam hosszában mindkét parton gyakran igen közel egymáshoz építettek fel. Paleoeapának azon jövendölését, hogy az árvizek az átmetszések és töltések következtében magasbra fognak emelkedni, teljesen elfelejtették és a töltéseket talán takarékosságból, csakis valamivel magasabbra építették, mint a víznek az 1830. évi legmagasabb állása volt. Az 1855. évben árvíz állott be. Paleocapa jövendölése, fájdalom! beteljesedett. A víz több lábbal szállá magasabbra, mint az 1830. évben, és minden töltésen, egynek kivételével, átcsapván, roppant kárt okozott. Azt kellene hinnünk, hogy ezen irtózatos katastropha higgadtabb megfontolásra serkent. Korán sem! Még ezen káron sem akartak okulni. Ellenére Herrick tanácsának, — ki a tiszaszabályozás műszaki vezetésével már több évtized óta meg volt bízva, és kit a tiszaszabályozás alkotójának bátran nevezhetni — hogy a töltéseket néhány lábbal magasabbra építsék, mint az 1855-iki árvíz színe ért: azokat csupa takarékosságból régi állapotjukba állították vissza. A tiszaszabályozásnak akkori vezetése ellen emelt sok, gyakran jogosult vád daczára, Herriclmek igazságot kell szolgáltatnunk, hogy nem mulasztá el polgártársait oly elemi csapások ellen való védelemre felszólítani. Vásárhelyi nem élte túl javaslatának teljes kivitelét. Mondják, csupa búbánatban halt meg, hogy művét a külföldi tekintélyek, sőt polgártársai megvitatták. Miután a kormány, a tiszavölgy szabályozásának központi bizottsága, más mindenféle társulat és az egyes érdekeltek harmincz éven át a legnagyobb tevékenységet fejtették ki és tetemes állami, meg magánvagyont áldoztak fel, a tiszaszabályozást annyira vitték, hogy az befejezettnek tekinthető, a mennyiben a mostanáig javasolt összes munkálatokat teljes terjedelmükben végrehajtották. Nem hiányzott sem erőkifejtés, sem pénz, sem pedig áldozatkészség. És mennyire jutottunk ? Mennél jobban közeledett a nagyszerű vállalat befejezéséhez, annál inkább nőttön-nőttek a fenyegető árveszélyek. Minden árvíz átszakítá a töltéseket, azokat áthágván, mindig több meg több kárt idézett
