Lanfranconi, Enea: Magyarország ármentesítése (Budapest, 1882)

II. Az eddig végrehajtott tiszaszabályozó munkálatoknak átnézető

13

elő és tömérdek földet borított cl; évröl-évre egy, két, sőt. három méterrel magasabbra szállá, mig 1879. márczius 13-án oly annyira emelkedett, hogy Magyarország második városát elsodorta.

Szorul-e ezen borzadalmas katastropha ccsetelésre?

Minden vízépítész ezen rettenetes katastrophával szemközt, a legnagyobb komolysággal, az ügy kívánta vigyázattal és megfontolással fogjon munkához, ha a vizet, ezen rontó elemet fékezni akarja.

Már nem csupán Szeged városánál:,, hanem Magyarország tetemes részének elpusztulása forog kérdésijén.

1881. évben még magasabbra emelkedett az árvíz, mint az 1879-ikben, és fájdalom! a fenforgó viszonyok között még korántsem érte el tetőpontját.

A szegedi vész óta legélénkebb tevékenységet fejt ki a magyar kormány, és reméljük, hogy azon áldozatok láttára, melyeket az ügy javára mindenfelől hoznak, sem fáradságot, sem költséget nem kiméivé, iparkodni fog, az országot a legnagyobb bajok egyikétől valahára megmenteni.

A kezdetét már meg is tette.

A magyar kormány tudván, hogy a felelősség csakis ő reá háramlik, 1879. évben szakférfiakból álló bizottságot hivott össze, mely véleményt adjon a már végrehajtott és még végrehajtandó tiszaszabályozó munkálatokra nézve.

Kívánságára következő országok küldtek szakértőket :

Olaszország: Barilári P. urat, az építkezés tanácsának alelnökét;

Francziaország: Gros L. urat, az országutak főfelügyelőjét; és Jacquet L. urat, az országutak főmérnökét;

Németalföld: Waldorp J. urat, a vízépítkezés főmérnökét;

Németország: Kozloivsky T. urat, az Elbe-építkezés igazgatóját.

Tekintve a rövid, alig két hónapi időt, melyen át ezen nemzetközi bizottság Magyarországban időzött, igen sokat vitt véghez. Csak sajnálnunk kell, hogy oly szaktekintélyek hosszabb ideig nem tamdmányozhatták Magyarország folg óit.

A bizottság véleményét ezekben nyilvánította:

1. Szeged városának újra felépítéséről és az árvíz elleni megvédéséről.

2. A Tiszáról és mellékfolyóiról.

3. A Dunán Ó-Moldova és Turn-Severin között lévő hajózás akadályainak kijavításáról.

4. A Duna szabályozásáról Budapesten.

Mint látjuk, figyelmét legelőször Szeged városára fordította. Hogy ez újra felépülhessen, védelmére szolgáló erősebb töltéseket hozott javaslatba, melyeknek magasságát az 187 9. árvíz sziliénél 1 — D50 méterrel nagyobbra határozta. A szegedi árvizek magasságának lejebb szállítására ajánlja a marostorok elvezetését vagy a szegedi szorulat kiszélesítését. A mellett beismeri, hogy ezen munkálatok keresztülvitele csak kevéssel fogja csökkenteni az árvizek magasságát, s hogy tehát Szeged biztonsága csupán az erősebben és magasabban felépítendő partvédművekben és a töltésekben rejlik. Valóban nagyszerű vigasz a szegediek számára, kik a város felépítésével úgyis túlságosan el vannak foglalva!

A következőkben ide mellékeljük szórol-szóra a külföldi szakértőknek a Tisza-folyamra vonatkozó véleményét; már azért is, mert a magas magyar kormány végre fogja hajtatni a benne ajánlott javaslatokat.