Lanfranconi, Enea: Magyarország ármentesítése (Budapest, 1882)
I. Általános észrevételek a Tiszáról
I. ÁLTALÁNOS ÉSZREVÉTELEK A TISZÁRÓL. egyszersmind a vízállásnak minden változását is a A Tisza a Dunának fő mellékfolyója. Eredve az északkeleti Kárpátokból, melyeknek vizeit levezeti, a fekete és feliér Tisza egyesülése után magába fogadja a Yissót, alább a Taraczk, Talabor és a nagy Ág folyókat. A Szamos és Krasznával egyesülve Naménytól Csapig többé már nem kelettől nyugat felé, hanem délről észak, és tovább egész Tokajig északról délnyugat felé foly. Tokajnál fölveszi a Bodroggal a Latorcza, Laborcza és Topoly folyókat és lejebb a Hernáddal egyesült Sajót. Víztömegét jelentékenyen növelik az Erdélyből jövő és balpartján beszakadó következő folyók: a Körös, mely Csongrád, és a Maros, mely Szeged alatt ömlik belé. Titelnél a Dunába torkollik, miután még a balparti Béga csatorna vizeit magával ragadta. Tokajtól kezdve torkolatáig déli irányt követ. A Tiszának hossza Tisza-Ujlaktól a Dunába való beömléséig, a folyam sodra szerint mérve, 1034 kilométert teszen; holott a völgy, melyben foly, csak G00 kilométernyi. Tehát egyike azon folyóknak, melyeknek roppant kanyargó folyásuk van. A Tisza a Dnna után Magyarországnak legnagyobb folyója, s igy fő-főforgalmi vonala; ezen országra nézve tehát életkérdés. Ezen életkérdés pedig abban áll, hogy ezen folyó, mint az ország többi folyói, rendes állapotában a partvidékeket termékenyíti, a növényéletet és ez által az állatéletet is előmozdítja, mig rendkívüli állapotban előforduló kiöntései által mindent elpusztít, a mit azelőtt alkotott. Azért a partok lakói a Tiszát és a Dunát kedvelik és rettegik is egyszersmind; s ennélfogva nemcsak befagyásukat és a jégnek mozgását, hanem legnagyobb figyelemmel kisérik. A kedélyek hangulata úgyszólván e vizek szeszélyétől függ, s mig azok egyrészről megnyugszanak, ha ezen vizek kisebb vízállást mutatnak, másrészről életüket és vagyonukat féltve felháborodnak, ha a vizek áradnak, s kivált midőn zajlani kezdenek. Az 1820. évben József nádor, gróf Széchényi István, akkori kir. biztos tanácsára az egész ország vízszinmérését eszközöltette. Ezen nagyszerű és az országra nézve nagyfontosságú munka, mely körülbelől 18 évet vett igénybe, felébreszté egyebek között a folyamszabályozások iránti érdeket is, és már akkor felveté azon kérdést, mily módon lehetne a tiszaiapályt az árvíz veszélyétől megmenteni. Ugyanazon országos vízszinmérésből kitűnt az is, hogy a Tisza a legkisebb eséssel bir az európai folyók között. Valóban, a folyó csekély esése és erős kanyargása karöltve járnak. Ugyanis ha nagyobb esése volna a folyónak, az ez által nyert nagyobb rágó ereje (Erosionskraft) folytán egyenesebb, kevésbé kanyargó utat tudna magának törni; holott csekély eséssel, tehát kisebb rágóerővel is csupán ott keresheti útját, hol a talaj kevésbé áll ellent. Dr. Ortvay Tivadar, akadémiai tanárnak beható buvárlatai szerint (a magyarországi Dunaszigetek földirati csoportosulása s képződésük tényezői, akadémiai értekezések, X. kötet III. 1880.) a magyarországi folyók között a Tiszának geológiai működése a legcsekélyebb, mert csakis minden 5'333 kilo-
