Oltay Károly: Geodézia, II. folyam (Budapest, 1921)
I. Rész. Országos háromszögelések
- 27.mérésnek t 0 1 folg-a jónak kell lennie, már pedig ekko-' ra középhibát a fám valódi hőmérsékletének megái lapitágjában egyáltalán nem könnyű elérni. A.fém aérőszerv mérés alatti valódi hőmérsékletének megállapítása alapvető fontosságú művelett mert g a hőméreékletmegha táró zásban levő kis bizonvtal ansdrc* is erősen befolyásolhatják a hosszraéréssel elérhető pontosságot. : ~ A fémből készült mérőszerv vagy merev (mérő- nőd) vagy flexibilis (mérőszalag, vagy mérőírót.) Merev méroszery. vagyis mérőrúd esetén a hőmérséklet meghatárb- zás tökéletesebb, mint hajlékony mérőszerv esetén s ezért ha a hosszmérésben az elérhető legnagyobb pontosságra törekszünk. mindig fémrúd használandó. \ Pémmérószerv esetén a hőmérséklet változás meg állapítására, illetve kiküszöbölésére nézve négy féle el-" járást követnetünk. a. / A aérórúdat egyfajta fémből (monométallikosán ) készítjük s mérés alatt hőmérsékletét higany hömé~~ rőkkol mérjük. J?z esetben a hőmérőnek úgy a higany tartó edényét, mint a higanyszálat tartalmazó csővét'be kell mé- lyeszteni a fémbe,'mert csak igy mutathatja a biganyhőmé- ro a fém valóságos hőmérsékletét. Higanyhőmérőt használva, nem szabad figyelmen kívül, hagyni azt a körülmény t, hogy a higany hamarabb veszi fel a'hőmérsékleti vátozásokaf, mint azok a fémek, a-, melyekből a mérőrüdakat készítik, vagyis emelkedő hőmérsékletnél a higanyhőmérő magasabb, aülyedő hőmérsékletnél alacsonyabb hőfokot mutat*; mint amilyen a fémrúdé. Szt a sajátságos a fémrúd t e rrolKus i ne r t i áj) ának (hőmérsékleti tehetetlenségek) szokás nevezni. Teríát biganyhőmérct alkalmazva, ■ ;mrúdnak meg kell állapítani a termikus inerti áját s az alapvonal mérésekor nemcsak a hőmérsékletet, < de annak az idővel való változását (gradiensét) is meg kell állapi tani. b. / A mérdrúdat két (vagy 1obo) különböző fémből készítjük s hőmérsékletét -íéatemc m-ét-er módjára - a két C7agy töbo) fém ralativ eltolódásából állapítjuk, meg. ~ Kzí a Hordától származó eljárást mar régóta jő sakerrel használják. A mérőrudat rendesen két fémből készítik, olyanokból amelyeknek tágulási együtthatójuk egymástól erősen különbözik, például platinából és rézből, vagy cinkből és vasból stfc. A-két fémrudat, az egyik végén,* esetleg' a közepén mereven kapcsolják egymáshoz.' a másik végükön szabadon dilatálhatnak a nő hatására. Szén a végen az e- gyik fémrudra beosztást, a másikra n'onius*es vagy mikrosz-