Oltay Károly: Geodézia 4. (Budapest, 1920)
II. Fejezet. Szintezés
64 illetve /^(km) • /^km V2 Az oda-vissza szintezés kilométeres középhibájának a priori értéke p(,m)=^r]/5ÖÖd e Az elsőrendű szintezésre használt műszereken az irányvonal ingadozása 0,5" — 2,0", az alsóbbrendű mérés műszerein pedig 4" — 5", Ezen értékeknek megfelelően, 60 m-es léctávolság esetén, a kilométeres középhiba értékét az alábbi összeállítás mutatja: a" d = 60 m M' km M(km) 0,5" + 0,6 mm + 0,4 mm 1" ±1,2 + 0,8 2" + 2,4 ± 1,7 4" ± 4,7 ± 3,4 5" + 5,9 + 4,2 A fenti értékek világosan mutatják, hogy a különböző műszerekkel végzett szintezések esetén mekkora szélső pontosság érhető el. A valódi pontosság — a szabályos hibák miatt — ennél valamivel kisebb. A szintezés középhibájának közölt képletei jól használhatók a szintezéssel elérhető pontosság előre való megbecsülésére, továbbá annak megállapítására, hogy szintezésünkben mennyire sikerült kiküszöbölni a szabályos hibákat. 32. §. A szintezések kiegyenlítése. 1. Az oda-vissza végzett szintezések kiegyenlítése és a középhiba a posteriori értékének meghatározása. Tegyük fel, hogy P és Q pontok magasságkülönbségét határozzuk meg oda-vissza végzett szintezésekkel. Ha a P és Q közti távolság több kilométer, akkor az egész vonalat olyan szakaszokra szokás osztani (hosszuk L,, Z.2,.............., Ln), melyeknek oda-vissza szintezése egy munkanapon belül elvégezhető. A felsőrendű szintezésekben az átlagos szakaszhosszúság 7,5—2,0 km, az alsórendűekben 4,0—5,0 km. Minden szakaszon a szintezés két értéket ad a szakaszvégpontok magasságkülönbségére (az i. szakaszon m ' és m "), amelyek különbségét ^7-val (az i. szakaszon _/pve 1) jelöljük.
