Oltay Károly: Geodézia 4. (Budapest, 1920)

II. Fejezet. Szintezés

4

engedett távolságban választunk valamely a pontot — kapcsoló- vagy kötő-pontnak nevezzük — s először az a magasságát P felett határozzuk meg az lP és /a leolvasásokkal. Most választunk egy b kötőpontot s új felállással, új vízszintes síkot tűzve ki, leolvassuk //-1 és /b-t. Ezekből kiszámítható a b pont magassága a felett.

E műveleteket addig ismételjük, amíg végre a Q pontig jutunk. A mérés menetét az 5. ábra mutatja, amelyen az egyszerűség kedvéért a vízszintes sík iránya minden műszerállásban ugyanaz. A valóságban azonban mi a libellával az irányvonalat az illető műszerállás- beli függővonalra tesszük merőlegessé, tehát korántsem helyettesítjük a niveaufelületet teljes kiterjedésében vízszintes síkkal.

Az 5. ábrának megfelelően a leolvasásokból a következő módon számítjuk ki a két pont m magasság különbségét:

m = = (lp — 4) + (4’ — 4) + (lb — /q) = 2 (t hátra — /előre)

vagy

m = (p j = (/P + U + 4) — (4 + 4 + /q) —21 hátra —21 elóre

Az első képlet szerint a végpontok magasságkülönbsége algebrai összege az egyes műszerállásokban nyert magasságkülönbségeknek. A második szerint pedig a végpontok magasságkülönbsége nem más, mint az összes hátra (P felé) tett leolvasások összege, levonva belőle az előre (Q felé) tett leolvasások összegét.

3. §. A szintezés elmélete és főszabályai.

Vizsgáljuk meg, hogy a szintező műszerrel valamely műszerállásban megállapított két leolvasás különbsége milyen feltételek mellett létez azonos a két pont magasságkülönbségével ?

5. ábra. Szintezés több müszerállással.