Oltay Károly: Geodézia 4. (Budapest, 1920)
II. Fejezet. Szintezés
3 mázunk, mellyel vízszintes (illetve szabatosan: közel vízszintes) irányzásokat végezhetünk. A szintező műszer vázlatos rajza a 2. ábrán látható. Lényeges részei az egyszerű szálkereszttel ellátott geodéziai távcsői s a rajta nyugvó hosszirányú, ú. n. szintező libella. A szintezőjibella tengelye/, és a távcső irányvonala J egymással parallelek. A távcső és a libella együttesen forgathatók kis határok közt a H tengely körül az ú. n. szintező csavarral, továbbá együtt forgathatók a V álló tengely körül is. A távcső és libella igazítottsága (L I! J) esetén, középen álló buborék mellett a távcső irányvonala vízszintes. A műszerhez, rendesen 3,0 m hosszú, végig cm ekre osztott szintező léc használandó. A szintezés gyakorlati alakjában a szintezi műszerrel nem niveaufelűletet, hanem vízszintes síkot állítunk elő s a P és Q pontokon függőlegesen felállított lécen olvassuk le az /p és az lQ értékeket (4. ábra). Igazolni fogjuk, hogy bizonyos feltételek mellett, továbbá bizonyos szabályok betartása eseten lp Iq =*/ L p L. q = m /\í i , 3. ábra. A távcső látómezeje a beosztott szintező léc képével. azaz, ha nem a niveau felülettől, hanem a vízszintes síktól mérjük a távolságokat, úgy ezek különbsége is a két pont helyes magasságkülönbségét adja. A szintező műszerrel egy lépésben csak korlátolt távolságban levő pontok magasságkülönbsége mérhető. A távolságot egyrészt az / méret megállapítására használt léc hosszúsága korlátozza, másrészt az, hogy a léeleolvasás kellő pontossággal csak egy bizonyos távolságig végezhető. A P és Q pontok távolsága a felsőrendű mérésekben legfeljebb 150 m, az alsórendűekben legfeljebb 300 m lehet. Ha a pontok távolsága ennél nagyobb, akkor a magasságmérést több lépésben végezzük el. A kiinduló ponttól, P-től, a meg1* 4. ábra. Szintezés műszerrel (vízszintes síkkal)