Oltay Károly: Geodézia 4. (Budapest, 1920)
III. Fejezet. Trigonometriai magasságmérés
CE — d tg a.......................................4 A harmadik megközelítés, hogy a refrakciogörbét pótoljuk H pontbeli simuló körével, melynek sugarát r'-nek vesszük. Tehát TD = d’2 2r A negyedik megközelítés az, hogy a D-nél a DE és a HE-re merőleges DT közti szöget a-nak vesszük. Vagyis ED = TD 1 d'* cos a cos a 2r illetve, tekintettel a 3. alatti egyenletre / d2 ED cos3a 2r' A 2., a 4. és az 3. alattiakat beírva az 1. egyenletbe, a magasság- különbség képlete a következőképen írható d2 m ■ h — l d tg a ----7 d2 2r cosea 2r' vagyis összevonva az utolsó két tagot m — h — l-\- d tg a + cP_ 2r cos3 a r Az — viszonyszám nem más mint a refrakció-koefficiens. Az erre r szokásos k jelzést használva m — h — ldtg a -\-íI------—| — \ cos3a / 2r Amint látni fogj^uk, a k értéke csak nagyobb távolság esetén veendő számításba. Ámde nagyobb távolság esetén, tekintettel az ahhoz képest mindig kicsi magasságkülönbségre, az a értéke kicsi, tehát a cos8a tag érezhető hiba nélkül az egységgel egyenlőnek vehető. Ekkor d2 m = h — l + dtga-}-(l— k) — 2r Ez a képlet a trigonométriai magasságmérés alapképlete. Theoretikus szempontból nem szigorú képlet (lásd 100. oldal), ámde
