Oltay Károly: Geodézia 3. (Budapest, 1919)
IV. Fejezet. A pontkapcsolások
79 A 13. ábra szerint ámde Ui = (Pi,P)-(Pi,Pi-1) Y-Y< es (Pit P) = arc tg N--^--(Pi, Pt-1) T arc tg X-Xi Yj-t - Y< Xt-i-X, Adott esetben az utóbbi irányszög számértéke a koordinátákból számítható, tehát ez az irányszög ismeretes számnak vehető. Felírható, hogy Ui = arc tg-- Y* ~(Pit Pi_t) A — Aj amivel máris megvan az Cl mennyiséget az Y és X mennyiségekkel összekapcsoló egyenlet, az ű. n. feltételi egyenlet. A feltételi egyenletnek állania kell a legmegbízhatóbb u(, illetve ij, x értékekre is, azaz Ui = arc tg y- (Pi, Pi-X) x — Ai Ámde Út = /,■ + A , ahol az mérési eredmény legmegbízhatóbb javítását jelenti. A számítás egyszerűsítése céljából bevezetjük az Y és X közelítő értékeit, a (y) és a (x) értékeket. Ezek egyszerűen számíthatók, ha két tetszőleges mérési eredményt kiválasztva, az előbbi paragrafusokból ismeretes képletekkel kiszámítjuk a P pont koordinátáit. Jelöljük v?-val és §-vel a (y) és a (x) értékek legmegbízhatóbb javításait, azaz y = (y) + y x= (x) + £ A feltételi egyenlet a legmegbízhatóbb javításokra nézve a következő: A = arc tg — (Pi, Pi-\) — li W + 5 — Xi
