Oltay Károly: Geodézia 3. (Budapest, 1919)
III. Fejezet. A háromszögelés (trianguláció)
38 A háromszögelési alak zatokat általában két csoportba szokás osztályozni. Az egyik csoportba tartoznak a láncolatok (26. ábra), a másikba a hálózatok (27. és 28. ábra). A láncolatot az jellemzi, hogy bármely oldalt az alapvonalból (bá- 26. ábra. Láncolat. zisból) kiindulva csak egyféle úton lehet levezetni; a hálózatban bármely oldal többféle úton állapítható meg. A láncolatban fölös oldal nincs, oldalfeltételi egyenletet nem tartalmazhat; a hálózatban mindig van fölös oldal s így oldaífeltételi egyenlet is. Oldalfeltételi egyenletek előfordulhatnak a centrális rendszerekben (27. ábra) s a diagonális rendszerekben (28. ábra). A diagonális rendszerek alkalmazását újabban kerülik, egyrészt mert a ferde diagonális-oldal szükségképen hegyes, tehát nem előnyös metsződésekkel jár, másrészt mert a számítása nagyon bonyodalmas. A következőkben ezért csak a centrális rendszerekben fellépő oldalfeltételi 27. ábra. Centrális hálózatrendszer. egyenleteket fogom tárgyalni. A centrális rendszerben az oldalfeltételi egyenlet matematikai tartalma azt fejezi ki, hogy bármely centrális oldalt egy másik centrális oldalból a lehetséges két ütőin* kifejezve, azonos'eredményt kell kapnunk. Például a 29. ábrán feltüntetett centrális rendszerben fejezzük ki az AF oldalt a BF oldallal. Az/Iß/7 háromszögből 28. ábra. Diagonális hálózatrendszer. AF=--BF sin (4 + 7X) sin (/, + 7X)
