Oltay Károly: Geodézia 3. (Budapest, 1919)
III. Fejezet. A háromszögelés (trianguláció)
1 vetlen hosszmérés nehézségeire, továbbá arra a nagy pontosságra, mely az alapvonal mérésében elérendő, az alapvonal nem lehet tetszőleges hosszúságú s emiatt az alapvonal-hossz a legritkább esetben azonos az átlagos háromszögoldal-hosszal. Az országos mérésekben az alapvonal hossza a főláncolatok átlagos oldalhosszának Vio-e; az önállóan végzett kisebb háromszögelésekben pedig — például azokban, amelyek a mérnöki gyakorlatban előfordulhathak — az átlagos oldalhosszúság Vn-ére kell azt venni. Az alapvonal hosszának megmérésekor az országos háromszögelésekben mintegy 7/7 000 000-od, a kisebb — izolált — háromszögelésekben pedig mintegy l7 1/10 000 — 1/100 OOO-ect középhibára kell törekedni. Mivel az alapvonal mindig rövidebb, mint az átlagos háromszögoldal hosszúsága, azért az alapvonalról különleges háromszöghálózattal kell áttérni az átlagos oldalhosszra. Ezt a különleges hálózatot alapvonalfejlesztö (vagy bázis-fejlesztő) hálózatnak, az általa levezetett oldalt pedig fejlesztett alapvonalnak nevezzük. Az alapvonalfejlesztő hálózatnak két alakja szokásos, 1. rácsos alak, 2. a rombuszos alak. Rácsos alakú alapvona/fejlesztö hálózatot mutat a 3. ábra. E típus 3. ábra. Rácsos alapvonal-fejlesitö hálózat. használatakor csupa, lehetőleg egyenlő oldalú háromszöggel fejlesztjük ki a mért a b alapvonalat az átlagos oldalhossznak megfelelő AB alapvonallá. Előnye, hogy egyenlő oldalú háromszögek igen jó pontmeghatározást adnak, de hátránya, hogy csak nagyon kedvező terepen használható, hogy sok háromszöget kell mérni s hogy a rövid oldalak miatt gondos pontjelzések és müszerelhelyezések szükségesek. Rombuszos alapvonal-fejlesztő hálózat-alakot a 4. ábra tüntet fel. 2 Oltay, Geodézia III.
