Oltay Károly: Geodézia 2. (Budapest, 1919)
IV. Fejezet. Távolságok meghatározása
Használatkor az átfogó lapok a vonalra közel merőlegesen helye- zendök el s aztán addig kell haladni az egyenesert^merőlegesen, amig a A" és a B" kettős tükrözéséi képek egymás fölé nem jutnak. Ha a két tükör közt elnézve, úgy állunk be az egyenesbe a szögprizmával, hogy a D karó is, az összeeső A", B" képekkel egy vonalban van, akkor a D talppontjában vagyunk. A Bauernfeind- és a Bodola-ié\e kettős szögprizmákon kívül egy harmadik fajta is készíthető két egyszerű szögprizmából úgy, hogy azokat átfogó lapjaikkal parallel helyezzük egymás fölé (40. ábra). 33 IV. FEJEZET. Távolságok meghatározása. 10. §. A távolság meghatározások osztályozása. Két pont távolsága alatt általánosságban a két pont összekötő egyenesén mért hosszúság értendő. A geodéziában csupán vízszintes és függőleges távolságok szerepelnek s csak ilyenek meghatározására kell törekednünk. A függőleges távolságot külön névvel magasságnak szokás nevezni s ezért, ha a geodéziában távolságról beszélünk, ezalatt mindig a vízszintes távolság értendő. A távolság meghatározása közvetlen, vagy közvetett úton történhet. Közvetlennek mondjuk az olyan mérést, melyben a távolságot lécnek, szalagnak, vagy drótnak a vonalban való ismételt végigfektetésével határozzuk meg. Közvetett a távolságmérés akkor, ha már ismert — vagy e célra közvetlenül megmért — távolságból szögmérésekkel vezetjük le a távolság értékét. A közvetlen távolság-meghatározásokat hosszméréseknek, a közvetetteket pedig távméréseknek fogjuk nevezni. 40. ábra. Parallel átfogójú kettős szögprizma.
