Oltay Károly: Geodézia 1. (Budapest, 1919)
III. Fejezet. A mérési hibák elmélete és a kiegyenlítő számítás
64 b[ űi C\ di ti Sí ai ai Öl öi Cn Ai Tu Síi ku kll Bu bu Dm Tu i Sni Cm Cm Cm Tw Siv Div Av Az egész kiegyenlítési számításra kiterjedő teljes kontrollt kapunk, ha a sémából számított x, y, z, v értékeket a feltételi egyenletekbe írva, kiszámítjuk a A,, Ai; .. ., An értékeket s ezekből a [pAA]-át. Az igy számított értéknek meg kell egyeznie a Tv -el. Az s kontrolltagokat el lehet hagyni, ha ketten végzik a számítást, vagy pedig, ha a súlyokat is megismerendő, a normális egyenleteket az összes kombinációkban megoldjuk. 23. §. Vegyes megjegyzések a kiegyenlítő számításra. \. A mérések megismétlésének kérdése. Az egy ismeretlenre vonatkozó mérések tárgyalása is világosan mutatja, hogy a mérések megismétlése kiválóan jó módszer a pontosság fokozására. Ha ugyanis egy mérés középhibája /ií s a mérést ugyanolyan körülmények közt n-szer megismételjük, akkor az eredmény Hx középhibája. lesz, vagyis annál kisebb, minél nagyobb az ismétlések száma. Lássuk néhány számértékkel, hogy az n nagyobbodásával, hogyan csökken a a% ha n = 1 akkor ih = uoo n = 2 „ — 0.71 n — ő » =0,45 » n 10 „ =0 32 n n = 50 n , == 0,14 n n = 100 , =0.10 Azaz az ismétlések egészen 10-ig rohamosan csökkentik a pontosságot, de azután már az apasztás igen csekély értékű. Az ismétlésekkel tulságba menni nem szabad, mert a túlságos sok
