Oltay Károly: Geodézia 1. (Budapest, 1919)
III. Fejezet. A mérési hibák elmélete és a kiegyenlítő számítás
65 ismétlés csak a mérési munkát hosszabbítja meg, anélkül, hogy a pontosságot lényegesen növelné. A tízszeres megismétlés az ismétlések számainak célszerű felső határának tekintendő. Az ismétlések előtt célszerű a mérés mellékkörülményein változtatni, mert ezáltal kisebb szabályos hibaforrások hatásait véletlen jellegűvé lehet tenni. 2. A véletlen hiba. A mérési eredményben lévő hiba általánosságban mindig szabályos és szabálytalan részből tevődik össze, azaz ® == ^szabályos “I“ ^szabálytalan A szabályos hibát az jellemzi, hogy középértéke nem 0, hanem valami a számértékkel egyenlő s igy ha belőle a középértékét levonjuk olyan maradékot kapunk, a mely már szintén 0 középértékű, éppen úgy mint a szabálytalan hibáé. Vagyis bármely mérés hibája a következő alakban irható « a hol Sy az úgynevezett véletlen hiba, a melyik összetevődik a szabálytalan hibából és abból a részből, a mi a szabályos hibából visszamarad, ha belőle annak középértékét levonjuk; a a szabályos hiba középértékét, az u. n. állandó hibát jelenti. A véletlen hiba éppen olyan karakterű, mint a szabálytalan hiba, mind a kettőt közös névvel „0 középértékű hibának“ lehet nevezni. 3 A közép-feljeshiba és közép-véleflenhiba. Ha a mérési eredmény középhibája állandó és véletlen részt tartalmaz, akkor a középhibának is lesz állandó és véletlen része. Ugyanis, ha S = ® “f" Sy akkor s2 = «2 + «* + 2 a sv áttérve a középértékre £2 ,= a2 g! _|_ 2 a £v Alkalmazva a középérték-képzésre vonatkozó szabályt: £2 = a- + s2 -.. 2 a sv
