Oltay Károly: Geodézia 1. (Budapest, 1919)
III. Fejezet. A mérési hibák elmélete és a kiegyenlítő számítás
57 A normális egyenletek az együtthatókra nézve szimmetriás felépítésűek. Az átló irányában levő koeficiensek mind pozitív előjelűek s tőlük felfelé és balra, illetve lefelé és jobbra a koeficiensek egyformák. A normális egyenletek megoldása megadja a c, tj, C, .. . értékeket; ezek segítségével az ismeretlen mennyiségek legmegbízhatóbb értékei kiszámíthatók, nevezetesen x = (x) -f ? y = öö + 7 "I> il ' 2 --- (2) -j- y i':;ín3'(-qn ií?öMi;> l\ A középhibák számítása végett a c, C, . • . számértékeit beírjuk a feltételi egyenletekbe s azokból kiszámítjuk a mérési eredmények legmegbízhatóbb Aj, L, . .. , An javításait. Az egységsúlyú eredmény középhibája /■íj = ■ [^1 n—m tekintve, hogy a fölös mérések száma a jelen kiegyenlitési esetben (n—m)-z 1 egyenlő. Az ismeretlen mennyiségek középhibái a következők: u —Jh- u 2_ /zx ■— ,r--- , /Zy --- ,r--1'Ay ahol a px , pj , Pz , ■ . ■ súlyok a normális egyenletek megoldásakor számíthatók. Erre nézve lásd a következő 22. §-t. 4- A kiegyenlifés menete. Ha adottak az í/„ £/*,... , £4 mennyiségekre vonatkozó / / / mérési eredmények s ezek \ Pi> Pz, • • • . Pn súlyai, akkor az U mennyiségekkel ismeretes mathematikai kapcsolatban levő X, Y, Z, . .. mennyiségek iegmegbizhatóbb értékei s ezek középhibái az alábbi lépésekben számítandók. a. Kiszámítjuk az ismeretlen mennyiségek közelitő értékeit (x), (y), (z),. . .-t.
