Oltay Károly: Geodézia 1. (Budapest, 1919)
III. Fejezet. A mérési hibák elmélete és a kiegyenlítő számítás
26 esetleg valamelyik előbbivel teljesen megegyezők. Vagyis az ismétlés által kapott eredmények bizonyos határok közötti véletlen ingadozásokat mutatnak. A határok teljes szigorúsággal éppen úgy nem állapíthatók meg, mint maguk a hibák. A mérési eredményeknek a szabálytalan hiba okozta ingadozását megszüntetni nem lehet. Pontosabb műszerek, jobb észlelők alkalmazása, a módszerek javítása közrehathat abban, hogy az ingadozás határai összeszűküljenek; a szabályos...hibák kizárása lehetővé teszi, hogy a hibátlan érték is a határok között legyen, de azt sohasem lehet elérni, hogy az ingadozás megszűnjék, hogy a mérés határozott eredményt adjon. Természetesen, ha a mérőeszköz mérőképességét nem használjuk ki teljesen, ha például egy mm-re osztott léccel csupán cm pontosággal mérjük a távolságot, akkor a szabálytalan hiba nem játszik szerepet. Ámde, amint a mérőképességet teljesen kihasználjuk, mindig számolnunk kell a szabálytalan hibával. Á. szabálytalan hiba karakterisztikus alaptulajdonsága az, hogy minden mérésben éppen oly valószínűséggel lehet pozitív értékű, mint negativ értékű. A szabálytalan hiba ezen általános tulajdonsága teszi lehetővé azt,-hogy a hibának az eredményre való hatását általános módszerrel csökkenthetjük. 16. §. A pontosság és a megbízhatóság megállapítására szolgáló mennyiségek. 1. A pontosság fogalma. Ha U-\al jelöljük a mérés tárgyát képeza mennyiség hibátlan értékét, /-el a mérés adta eredményt s e-al a hibáját, úgy U = l + e A hibát ugyanis mindig mint a mérési eredmény javítását definiáljuk, azaz a hiba — a hibátlan érték — a hibás érték. A pontosság valódi mértéke a hiba abszolút értéke. Az ugyanazon mennyiségre vonatkozó V és l" mérési eredménye közül az a pontosabb» a melynek hibája abszolút értékre nézve kisebb. Ha |e'|<je"|, akkor I' pontosabb, mint /".
