Oltay Károly: Geodézia 1. (Budapest, 1919)
I. Fejezet. A helymeghatározás és alapfogalmai
9 A kisebb terjedelmű (alsó geodéziai) mérésekben a niveaufelületekre vonatkozólag a magasságmérés szempontjából csak az a megközelités engedhető meg, hogy nem parallel voltuktól eltekintünk. 9. §. A földi ellipszoid méretei. A földi ellipszoid méreteit a fokmérések állapítják meg. A különböző fokmérések eredményei egymással nem egyeznek meg teljesen, ami nem is csodálható, ha tekintettel vagyunk a megmérendő mennyiségek enormis nagy voltára; ámde eltéréseik a vízszintes mérés szempontjából nem lényegesek s bármelyik választható alapfelületnek. A geodéziai mérésekben Európában a Bessel számításaiból származó értékeket fogadják el alapul s ezeket fogom közölni. A forgási ellipszoidot teljesen jellemzi a meridiánellipszis két tengelye. Meridiánellipszisnak a föld tengelyén — tehát az ellipszoid forgási tengelyén — átmenő, u. n. méridiánsiknak az ellipszoiddal való metszésvonalát nevezzük. Jelöljük a meridiánellipszis fél nagy tengelyét ű-val, a meridiánellipszis fél kis tengelyét 6-vel. A Bessel-féle adatok szerint: a — 6.37j397 m, b = 6356079 m. amiből az ellipszoid lapultsága : vagyis közel egyenlő ~^qq—a'A meridiánquadráns (q) hosszúsága pedig: q = 10 000 856 m. A megadott számértékek világosan mutatják, hogy a forgási ellipszoid igen közel áll a gömbhöz, hiszen a két tengely hosszkülönbsége csak 21 km. Ha az ellipszoidot gömbnek vesszük, akkor sugarát, vagy a három tengely mértani középarányosának vesszük, azaz 3 _____ R=Va. ab —6370283 m, mikor is az igy előálló gömb volumene (térfogata) egyenlő a forgási
