Puskás Tamás (szerk.): Adatgyűjtemény Magyarország felszíni vizeiről - Tanulmányok és kutatási eredmények 10. (Budapest, 1961)
Bevezetés
p Kereken 1/4 részük mücsatorna. A loo-2oo km -nél kisebb vizgyüjtőterületü patakok rendszerint időszakos vízfolyások, hacsak nem állandó vizű forrásokból táplálkoznak, A 11 legnagyobb vizfolyás medrét, a meder változásait, vándorlását a vízrajzi szolgálat többé-kevésbbé rendszeres helyszíni felvételek alapján nyilvántartja, E- zek a vízfolyások a következők: Duna, Rába, Ipoly, Sió, továbbá Tisza, Szamos, Bodrog, Sajó, Hernád, Körösök, Maros. A többi vízfolyásról szükség szerint készülnek felvételek, /Hévizeink száma a holtágakkal, halastavakkal, tározókkal, bányagödrökkel, fürdőkkel stb, együtt mintegy 117o, nem tekintve a o,5 ha-nál kisebb felületű tavakat. Nagyság szerinti megoszlásuk a következő: o,5 “ 5 ha közötti felülete van kb. 685 állóvíznek 5 - 2o " " " " kb. 3o9 " 2o - loo " " " " 142 " 1 - 5 km2 " " " 29 5 km2-nél nagyobb a felülete 5 " p A Balaton, a Pertő és a Velencei-tó együttesen 944 km területet foglal el, amiből p a Pertő 24o km -es része határainkon kivül van, az összes többi állóviz együttes vízfelülete kereken 18o km2 /ebből 78 km2 halastó, 46 km2 holtág, 45 km2 kisebb természetes tó és 15 km egyéb mesterséges állóviz/, A 9oo km összes tófelület az ország egész területének nem egészen 1 %-a. A Dunántúl gazdagabb állóvizekben, mint az ország középső és keleti része. Olyan területeken, ahol a csapadék sokévi átlagértéke meghaladja a vízfelületek átlagos párolgási veszteségét, tó alakul ki minden kötött talajú, zárt terepmélyedésben. Ellenkező esetben csak megfelelő nagyságú vízgyűjtőterület /felszini vagy felszín alatti hozzáfolyás/ biztosíthatja a szabad vízfelületek tartós megmaradását, A nyugati határszél közelében vagy a hegyvidékeken lévő vizzáró medrü állóvizek vízmérlege átlagos időjárású években akkor is felesleggel zárul, ha nincs viz- pótlás, a Nagyalföldön viszont minden hektárnyi vízfelületre évente átlagosan 2ooo m^ vizpótlásról kell gondoskodni a mérleg egyensúlyának biztosításához. Állóvizeink átlagos vízmélysége általában 1 és 3 m között van, 5 m-t meghaladó mélység csak néhány kivételes adottságú tavon és a völgyzárógát as tározómedencékben mérhető. Az ország legmélyebb tava a Hévizi-tó, amelynek forráskráterje 3o m. A Balaton tihanyi szűkületében 12 m a legnagyobb vízmélység, - Az állóvizek- ben tározódott átlagos vizmennyiség mintegy 3 milliárd m , amelynek hozzávetőlegesen harmadrésze a Balatoné, - A Balaton medrét a vízrajzi szolgálat helyszíni felvételek alapján nyilvántartja. A felszini vizek nagy mennyiségének és jelentőségének megfelelően, a vízrajzi megfigyelések is a felszini vizekre vonatkozóan indultak meg legelőször,hazánkban és általában Európában a múlt század elején, és váltak intézményessé a század második felétől, hazánkban a legelsők között, 1886-ban megalapított vízrajzi szolgálat keretében. Kiindulása annak felismerése volt, hogy a vízépítési munkák sikerének első és alapvető feltétele, hogy minél tökéletesebb ismereteink legyenek a vízről. Ezeknek az ismereteknek a megszerzéséhez az adott beavatkozást megelőzően hosszas és gondos megfigyelések szükségesek. Csakis évek hosszú sorára kiterjedő mérések alapján tudunk olyan adatokat és törvényszerűségeket meghatározni és feltárni, amelyek segítségével a szükséges munkák /beruházások/ megtervezhetők. Ilyen adatok birtokában tudunk csak a beavatkozások várható eredményeire következtetni.-10-
