Zsuffa István: Műszaki hidrológia IV. (Budapest, 1999)

7.2. A VÍZJÁRÁS ELŐREJELZÉSE

végeredményeként látható volt, hogy ezen parciális korrelációs szűréssorozat milyen módszeresen ritkítja földrajzi értelemben is az állomáshálózat fölös információt hordo­zó elemeit. Az eredeti 25 éve készített gépi program ezeket a számításokat a teljes magyar Du- na-szakasz minden állomására és minden időelőnyre elvégezte. Az időelőnyt a gép az egyes állomásoknál csak addig növeli, amíg az előrejelzés pontosságát jellemző R „többszörös korrelációs tényező” (lásd Prékopa 1972) értéke az R ^ 0,8 feltételnek eleget tesz. A számítógépi program üzembe helyezése sikeresnek bizonyult. Problémák az ár­hullámok levonulásakor jelentkeztek. Az árhullámok tetőzésének előrejelzésére szol­gáló, az előzőekben ismertetett gépi módszerek, illetve a klasszikus Szesztay Károly készítette segédletek mellett a folyamatos előrejelzési programmal kellett az árhullám tetőzését megelőző áradó vízállásokat is előrejelezni. Ezen árvizeket megelőző idő­szaknak kisvizei, illetve apadó vízállásai nem adtak megfelelő információt az áradó vízállások, vízállás változások várható alakulásának a becslésére. A logikus megoldás itt is a „klaszteranalízis” alkalmazása: Az áradó vízállás válto­zások előrejelzésére nyilván a múltbeli vízállás változások áradó periódusainak az adataiból kell a vizsgálandó statisztikai mintát összeállítani. A rendelkezésre álló adat­sorok ezt lehetővé teszik. A probléma az, hogy ebben az esetben nem a legutóbbi 90- 120 nap adatai között megfelelő számú ilyen eseményt nem találhatunk, hanem a vizs­gálatot ki kell terjesztenünk akár a legutolsó 2, 3 sőt esetleg 20 év (azaz az Bécs fölötti erőművek kiépítése utáni időszak) valamennyi adatára. Az elmúlt évtizedek adataival végzett szimulációs előrejelzési vizsgálatok azt mutatták, hogy a kapcsolatok jellege igen nagy mértékben megváltozik a hullámtérre kilépő vízállások esetében. így tehát a „klaszteranalízist” ki kell terjeszteni a vízállások abszolút értékeire is. Hasonló módon igen nagy különbségek vannak a nagyon heves és a mérsékelt vízállás változások tar­tományaiban. A klaszteranalízis ilyen hatványozott alkalmazása helyett célszerűbbnek látszik a naponta felújítandó parciális korrelációszámítások statisztikai mintáit, különösen az erősebb vízjárás változásoknál az úgynevezett legközelebbi szomszédok N.N. („Nearest Neighboar”) módszerével összeállítani. A kritikus helyzetben a számítógép kiszámítja a teljes, osztrák-magyar Duna sza­kasz valamennyi aznapi és előző 2-5 napi vízállás és vízállás változás adatai és az el­múlt 2-3, esetleg 20 év minden napjának és a hozzátartozó előző 2-5 napnak vízállás és vízállás változás adatok különbségeinek a négyzetösszegét. Ezen kiszámított adatok nagyságrendi sorbarendezésével a gép meghatározza azt az N elemű statisztikai mintát amelynek elemei, a legkisebb négyzetek klasszikus elve alapján a vizsgált időpontbeli vízjárási helyzetet a legjobban jellemzik. Ezen N adat alapján, a 7.31 feltételnek eleget tevő n ismeretlenes k-adrendű többváltozós parciális korrelációs összefüggés és ezen összefüggés alapján az előrejelzendő vízállás meghatározható. Az ismertetett kettős szűréssel meghatározott, illetve a klaszteranalízissel, valamint a legközelebbi szomszédok N.N. módszerével az adott helyzetre adaptált kapcsolatok mindegyike más és más jellegű. A kettős szűrővel megritkított változók száma lehetővé teszi, hogy csak a meder és hullámtér adott időpontbeli állapotát jellemző legutóbbi 90 240

Next

/
Thumbnails
Contents