Zsuffa István: Műszaki hidrológia IV. (Budapest, 1999)

7.2. A VÍZJÁRÁS ELŐREJELZÉSE

- 120 nap adataiból számítsuk az előrejelzést szolgáltató kapcsolatot. Ugyanakkor azonban ezen rövid időszak adatai nem jellemezhetnek minden vízjárási állapotot. A klaszteranalízissel, illetve az N.N legközelebbi szomszédok módszerével összeállított statisztikai minták elemei már több évesek is lehetnek, amelyek már a maitól eltérő mederállapotot jellemeznek. Ezen bizonytalanságok szűrésére vezette be 1974-ben Szöllősi Nagy András a vízjárás előrejelzésekbe és ezáltal a hidrológiába a Kálmán szűrő módszertanát, amelyet a nemzetközi hidrológia igen magasan értékelt.

7.2.2. KÖZÉPTÁVÚ VÍZJÁRÁS ELŐREJELZÉSEK

Amint arra már utaltunk, mind az ókorban a görög filozófusok, mind a reneszánszban Leonardo da Vinci számára nehezen megoldható kérdés volt az, hogy a mediterrán éghajlati zónában igen gyakori, nagyon hosszú csapadékmentes időszakokban a vízfolyások vízhozama honnan ered. A XVI. században az olasz Palissy rögzítette elsőnek, hogy ezen szárazságok idején a vízfolyásoknak a talajvízből táplálkozó vize a megelőző nedves időszak csapadékából származik. A trópusoknak, szubtrópusoknak szinte 100%-osan teljesen csapadékmentes időszakainak a kisvízhozamai tehát viszonylag igen nagy időelőnnyel jelezhetők előre.

Európa mérsékelt égövi zónájában, különösen annak kontinentális éghajlattal határos területein, így hazánkban is, a kialakuló és hosszú ideig stagnáló anticiklonok hosszú csapadékmentes időszakokat alakítanak ki, amely során a vízfolyások kisvize ugyancsak előrejelezhető. Amíg azonban a trópusok, szubtrópusok és részben a mediterrán égövnek száraz évszakai során csapadék nincsen, mérsékelt égövben minden évszakban lehet eső és lehet hosszú idejű szárazság. Amíg tehát a trópusi vízfolyások száraz évszakonkénti vízhozamait a nedves évszak végén eléggé megbízhatóan lehet előrejelezni, addig a mérsékelt égöv vízfolyásai vízhozamának csak az alsó burkolóját lehet előrejelezni az év bármely időpontjában, azon feltétellel, hogy az előrejelzett vízhozamok csak az első felszíni lefolyást előidéző csapadék jelentkezéséig érvényesek.

Ezen középtávú előrejelzések alapja nyilvánvalóan a kisvizek időbeli alakulását jellemző második időinvariáns függvény, az apadási görbe, amelynek ismeretében az előrejelzési feladat igen egyszerűen megoldható. A

negatív kitevőjű hatványfüggvénynél elvileg csak a Q(to) kezdőérték az amit esetenként meg kell határozni, hiszen az „időinvariáns” apadási görbék a, valamint a és A paraméterei az időben állandóak. Ezen elméleti feltételek azonban igen sokszor nem iga7.32

exponenciális típusú apadási görbe esetén éppúgy mint a

7.33

241