Zsuffa István: Műszaki hidrológia IV. (Budapest, 1999)
6.2. A VÍZFOLYÁSOK VÍZRAJZI ADATGYŰJTŐ ÁLLOMÁSAI ÉS A VÍZKÉSZLET JELLEMZÉSHEZ HASZNÁLHATÓ ADATOK
Az árhullámokra jellemző 1. időinvariáns függvénynek az egységárhullámképek- nek elemzése a számitógép rutinfeladata: a vizsgálat végrehajtásához azonban a csapadékadatok komplex feldolgozására van szükség. A forrásvidék súlypontjába helyezett csapadékíró integrálgörbéjének a számítógépi deriválásával meghatározott csapadékintenzitás idősor szerkesztése mellett ezen a forrásvidéki területen elhelyezett 3-5 csapadékmérő adataiból a területen a csapadékeloszlás egyenletességét kell ellenőrizni. Ehhez a teljes vízgyűjtő terület napi csapadéktérképeit a számítógépnek a Kriging módszerrel kell megszerkesztenie és archiválnia. Egyenletes területi csapadékeloszlás esetén az egységárhullám egyértelműen számítandó. E számításhoz a csapadékból eredő felszíni lefolyás időbeni alakulását a be- szivárgási folyamat ismeretében kell meghatározni. Ehhez a terület minél több jellemző esésű, talajú, növényborítottságú pontjában kell parcellás beszivárgást mérni. A be- szivárgási parcellákon mért adatokat ábrázoló koordináták, valamint az elektronikus szondázással gyűjtött talajnedvesség adatok alapján a csapadékok lefolyási adatait áttekinthető módon kell archiválni. Az adatok alapján a gép a beszivárgási görbéket megrajzolja és ezt is tárolja. A mért beszivárgási görbék elemzésével a számítógép a kérdéses pontra jellemző beszivárgási differenciálegyenlet paramétereit „kalibrálja” és a parcellás beszivárgásmérés befejezése után a parcellán végzett szondás talajnedvesség mérésekkel a differenciálegyenlet alapvető paraméterét, a talaj természetes vízkapacitását lehet és kell mérni, valamint legalább 1 méter mély furatban végzett szondás talajnedvesség-mérésekkel a kidolgozott differenciálegyenlet verifikálható. A múltbeli árhullámokat okozó csapadékok felszíni lefolyásait ezen verifikált differenciálegyenletekkel számított beszivárgásoknak a csapadékból való kivonásával lehet és kell számítani. Ehhez azonban ezen időpontok talajnedvesség adatait kell ismerni. Ezt sajnos, amint azt már említettük Bogdánfy Ödön követelése ellenére sem mérték a meteorológusok a talajnedvességet. A két éves vízgyűjtő feltárás során legalább 15-20 pontban naponta elektronikus szondával mért talajnedvességek és a megelőző napok csapadékadatai alapján parciális keresztkorrelációs csapadék talajnedvesség kapcsolatot kell meghatározni. Ennek alapján a múltbeli csapadékadatokból a vízgyűjtő ezen 15-20 pontjának napi talajnedvesség adatai számíthatók és így minden múltbeli árhullámot okozó csapadékból a talajnedvességgel kalibrált beszivárgási görbékkel a felszíni lefolyás számítható és így az egységárhullámképpel ezen múltbeli árhullám megszerkeszthető. Az árhullám apadási ágának alsó harmadából indított exponenciális, vagy negatív kitevőjű hatványlüggvényű apadási görbével a vízfolyás vízhozama a következő árhullámig megszerkeszthető. Az ekkor észlelt csapadék és a differenciálegyenletből számított beszivárgások különbségével számított felszíni lefolyásból az egységárhullámképpel ezt a következő árhullámot is ki kell számítani. Ezzel a módszerrel tehát a vízgyűjtő feltárással elemzett, de a múlt során nem észlelt vízhozamú vízfolyás napi vízhozam idősora a csapadékészlelések időszakára számítógéppel előállítható és ezen napi vízhozam adatsor az MH Műszaki hidrológia szoftverével számítható és így a vízfolyás árvízhozamainak, vízkészletének matematikai statisztikai elemzése, valamint a tervezett tározók hidrológiai méretezése megoldható. 175
