Zsuffa István: Műszaki hidrológia IV. (Budapest, 1999)
6.2. A VÍZFOLYÁSOK VÍZRAJZI ADATGYŰJTŐ ÁLLOMÁSAI ÉS A VÍZKÉSZLET JELLEMZÉSHEZ HASZNÁLHATÓ ADATOK
A beszivárgási folyamatok területi alakulásának követésére használt automatizált „Müntz-Lainé” készülékekkel az egyes pontokra meghatározott beszivárgási görbék paramétereit a számítógép Kriging módszerrel általánosítja. A parcellás beszivárgás a mérések és a szondázással mért pontszerű adatok alapján a számítógéppel meg kell szerkeszteni a vizsgált vízfolyás forrásvidékére jellemző általánosított beszivárgási görbét. A patak forrásvidék alatti szakaszának árvízi viszonyait csak az egyes észlelt árvizeket kiváltó csapadékok mozgásirányának és területi eloszlásának az ismeretével lehet és kell elemezni. A számítógép a legalább három csapadékíró szinkron adatainak elemzésével meghatározza a csapadék kezdetének, maximális intenzitásának és végének a haladási irányát és sebességét. Ezen „patakszakaszok” árvízviszonyait jellemző, az egyes csapadékokhoz tartozó egységárhullámok mindegyikéhez a csapadék haladási irányátjelző ábrát is csatolni kell. A patakszakaszra jellemző „átlagos egységárhullám” meghatározása mérnöki, manuális feladat, ami még egyelőre nem gépesíthető mert ehhez elegendő sok feladat kidolgozásából származó tapasztalattal még senki sem rendelkezik. Az így meghatározott, becsült 1. időinvariáns függvényt tűrési sávjaival együtt a vízrajzi adatok végeredményei között kell tárolni. Az egyes hazai eredetű vízfolyások alsó torkolati szakaszai már „folyószakasz” jellegűek: a vízfolyás melletti síkvidéki „öblözetekről” a mederbe befolyó felszíni lefolyó vizek a levonuló árhullámokat már nem módosítják. Annál inkább működik ezekben a folyószakaszokban a „meder-transzformáció” ámelynek hatására az árhullámok ezeken a szakaszokon kissé ellapulnak. Ezen ellapulás vizsgálatára a szakaszok felső és alsó határpontjaiban elhelyezett vízmércékkel regisztrált vízállás-idősorokból transzformált vízhozam-adatsorokból a számítógép valamennyi árhullámra kiszámítja az „árhullámtranszformáció” négy paraméterét. Az így számított eredmények átlagolásával és empirikus szórásuk meghatározásával ezen vízfolyásszakaszok árvízviszonyait nagy megbízhatósággal lehet jellemezni. Az egyes mederszakaszok „árhulláin-transzformáció- jának” a paramétereit, a 4. időinvariáns, lineáris függvény jellemzőit a vízgyűjtő feltárás eredményei között kell nyilvántartani. A múltbeli csapadék-adatsorra épülő, az egész vízrendszert jellemző napi vízhozam idősorok generálásának alapja a négy időinvariáns függvény, kiegészítve még a vízgyűjtő terület, illetve esetleg csak vizsgált részvízgyűjtő terület általánosított beszivárgási görbéivel. Ezen beszivárgási görbék használatához szükséges talajnedvesség mérési adatokat és ezeknek a megelőző időszakok napi csapadékaival való parciális keresztkorrelációs kapcsolat adatait a beszivárgás mérések adataival együtt archiváljuk. Az ideiglenes talajnedvesség mérő állomások 1-2 éves idősorának archiválása mellett a tervszerűen, a megfelelően megválasztott időpontokban szondázással végzett területi talajnedvesség mérések sok adata adja a legtöbb, legbiztonságosabb információt. Az elektromágneses eszközökkel végzett szondázás eredményeit, a szondázási pontok koordinátáit rögzítő GPS műszer adataival együtt a helyszínen hordozható számítógépbe töltik, amely az elektromágneses adatokból a megfelelő kalibrálás segítségével a mért talajnedvességeket és az x,y földrajzi koordinátákat közvetlenül összekapcsolva 176
