Zsuffa István: Műszaki hidrológia IV. (Budapest, 1999)

6.2. A VÍZFOLYÁSOK VÍZRAJZI ADATGYŰJTŐ ÁLLOMÁSAI ÉS A VÍZKÉSZLET JELLEMZÉSHEZ HASZNÁLHATÓ ADATOK

Árvízi terhelés maximumainak eloszlása DUNA - BAJA

M érösz ám: 100 om*nap

IV.-60./b. ábra

Alapszint

cm

900-,

Világszerte sorozatosan jelentkező árvízi katasztrófák (amik alól csak a Tisza Vásárhelyi Pál által tervezett komplex folyószabályozási, ártérrendezési és árvédelmi rendszer a kivétel) kialakulása utáni védekezések, az elöntések lokalizálásának a feltétele a kiömlő vizek mennyiségének ismerete. A különböző szintekhez tartozó árhullám-tömegek eloszlásfüggvényeit az előzőekhez hasonló módon szolgáltatja az MH, Műszaki Hidrológiai szoftverrel a számítógép.

A Mohácsot Baját, Szekszárdot és még 15 községet védő árvédelmi töltéseket esetleg áttörő árhullámok vízmennyiségének különböző vízhozamok fölötti maximális mennyiségeinek az MH, Műszaki Hidrológiai szoftverrel számított feltételes valószínűségi eloszlásfüggvényeinek görbeserege. Meg kell jegeznünk, hogy ezen hidrológiai statisztikai vizsgálatot azért végeztük a legutóbbi 20 év statisztikai mintájából, mert 1970 óta az osztrák vízerőművek már megakadályozzák a stacionárius ciklonok okozta árhullámok sorozatának a Duna menti szuperpónálódását, aminek következtében az árhullámok maximális vízmennyiségei még Mohácson is a felére csökkentek (IV.-61. ábra).

A hegyvidéki vízfolyások árvízveszélye elleni aktív védekezés alapja az érkező árhullám „szabályozása”, hegy- és dombvidéken völgyzárógátas tározóban való visszatartása, síkvidéki folyók mellett pedig vésztározókkal (amelyet ma már „szükségtározóknak” neveznek) történő megcsapolása. Ezen műveletekhez nem elég az árhullám tömegeket, vagy akár időtartamokat ismerni, ehhez a „mértékadó”, adott meghaladási valószínűségű árhullámképet kell ismerni, és a tározóméretezés során ezt kell felhasználni.

139