Zsuffa István: Műszaki hidrológia IV. (Budapest, 1999)

6.2. A VÍZFOLYÁSOK VÍZRAJZI ADATGYŰJTŐ ÁLLOMÁSAI ÉS A VÍZKÉSZLET JELLEMZÉSHEZ HASZNÁLHATÓ ADATOK

A központi adattár adatai felhasználásának biztosítása mellett lehetővé kell tenni, hogy a felhasználó tetszőleges, például külföldi, vagy izolált hazai, például vízgyűjtő feltárás során gyűjtött adatokat is a gép adattárába töltsön. Természetesen ezen adatokat az országos adattártól külön kell kezelni.

A vízrajzi adatsorok időbeni alakulásának a vizsgálatára néhány speciális program szolgál. Nyilvánvalóan célszerű az adatsornak a képi ábrázolását is biztosítani úgy, hogy a teljes idősor ábrázolása mellett biztosítsuk az egyes évek, hónapok adatsorainak kinagyított ábrázolását is (IV.-46./a.-c. ábra).

Egyöntetűségi vizsgálat a kétszeresen élesített Szmirnov - Kolmogorov kétmin- tás próbával

Állomás: DUNA - BAJA Feldolgozott adatsor: 1901 - 1996 Adattípus: vízállás maximum [cm] Feldolgozott időszak: éves Módszer: az adatsor valamennyi évvel kezdődő adatsorainak összetett, valamennyi elválasztó ponttal való vizsgálata.

Szignifikancia szintek: a minimális érték alsó határa: 30% felső határa 70%

A leghosszabb időszak, amelynél vizsgálat eredménye eléri az alsó határnak megfelelő l-L(z) = 0,3 értéket: 1958 - 1996 Az elmetszés éve: 1967, Dnwx = 0,348; P = l-L(z) = 0,328 > 0,3

Egyöntetűség vizsgálat - Szmirnov-Kolmogorov próba

( orn ) DUNA - BAJA

Az adatsorok statisztikai feldolgozásának alapfeltétele a vizsgált adatsor, a statisztikai minta homogén jellege. Az adatsor homogenitását általában kétmintás Kolmogo122