Zsuffa István: Műszaki hidrológia IV. (Budapest, 1999)
Tartalomjegyzék
ján készült el 1935-ben a Felső Duna vízerő hasznosítására vonatkozó törvényjavaslat és 1937-ben pedig az országos öntözésügyi törvény. Ezen országos intézkedések következtében alakult meg 1938-ban az Országos Öntözésügyi, majd 1939-ben az Országos Vízerőügyi Hivatal. Mindkét országos hatáskörű műszaki szervnek elsődleges feladata az egész ország öntözéseinek és vízerőtermelésének a fejlesztése. Mindkét feladatra hatalmas léptékű országos műszaki tervet dolgoztak ki, amelyből a Tiszántúl öntözésére vonatkozó állami beruházások nagy része meg is valósult. Ezen országos terveknek a hidrológiai megalapozását ezen intézetek mérnökei, az Országos Öntözésügyi Hivatalban Mistéth Endre, Zsufifa Kálmán, valamint az Országos Vízerőügyi Hivatalban Mosonyi Emil, Mátrai István és társaik készítették el. A Tiszántúl országos öntözési tervének megvalósulásával egyidőben új Vízgazdálkodási Keretterv készítésének a szükségessége is' felmerült, hiszen egyrészt a Sajó Elemér féle Keretterv az eltelt 20 év során bebizonyította ezen tervek készítésének és folyamatos megújításának szükségességét másrészt az öntözési tervek sikeres megvalósítása is a továbbfejlesztés terveinek a kidolgozását igényelte. A gyakorlat azt mutatta, hogy az ország távlati vízgazdálkodási terveit 20-25 évenként kell megújítani. A vízgazdálkodási kerettervek nyilvánvalóan a víz földi körforgásainak szélsőséges értékei által okozott társadalmi és gazdasági problémák, olykor katasztrófák elhárításának stratégiáját kell, hogy meghatározzuk. Ehhez nyilvánvalóan fel kell tárni a vízjárást, annak problémákat okozó szélsőségeit befolyásoló természetföldrajzi, azaz hidrológiai viszonyokat, más szóval az ország vízkészletét. A vízkészletfeltárás fogalomkörébe természetesen az árvízviszonyok feltárása is hozzátartozik. Elemezni kell a társadalom, a gazdaság vízgazdálkodással kapcsolatos igényeit, illetve a társadalom és a gazdaság vízzel kapcsolatos veszély helyzeteit, amelyre a társadalom, spontán módon csak a katasztrófák bekövetkezését követően reagálhat. Fel kell mérni a természeti tényezők és a gazdasági körülmények ismeretében megfogalmazható problémák megoldását szolgáló vízépítési technológiai lehetőségeket. E három irányú részletes feltárás alapján lehet javaslatokat tenni az elkövetkező évtizedekben végrehajtandó, az ország társadalmának és gazdaságának biztonságát, fejlődését szolgáló munkálatok végrehajtására. A felsorolt három feladatból nyilvánvaló, hogy ezen kerettervezés valóban 20-25 évenként felújítandó munka. A társadalmi igények, a gazdasági, a társadalom, valamint a technológia megváltozása mellett a természeti viszonyok feltárása, a hidrológiai vízkészletelemzés is megújítandó feladat. A hidrológiai viszonyok feltárásában ezen 20-25 évnek új, gazdag információs anyaga a csak statisztikai eszközökkel megoldható numerikus adatszolgáltatás megbízhatóságát igen nagy mértékben emeli. Ezen ténynek a jelentőségét csak növeli az, hogy a legutóbbi időkben felfejlődött számítástechnika és csak e számítástechnika segitségé- vel alkalmazható modern matematikai apparátus a kerettervezésnek a legfontosabb lépését a hidrológiai méretezések megbízhatóságát, az optimálás megoldás kidolgozásának eszközével pedig a megoldások gazdaságosságát meghatványozza. A vízgazdálkodási kerettervek tehát a társadalmat veszélyeztető országos, regionális vízügyi problémákat, ezen problémák hidrológiai okait és ezek nagyságrendjét 9
