Zsuffa István: Műszaki hidrológia III. (Budapest, 1999)
5.2. A VÍZÉPÍTÉSI MŰVEK HIDROLÓGIAI MÉRETEZÉSE
táira alkalmazhatjuk még akkor is, ha ezen rövid időszakok Poisson eloszlást követő árvizeinek a száma akár az M = 50-et is meghaladja. Amint azt többször említettük több mint 3000 éve felfigyeltek már a természettudósok, hogy az időjárás, a csapadék- viszonyok és a vízjárás jellegzetes 12-14 éves periódust követ. Az ilyen megfigyelésekről szóló első leírás alapján Noé-József módszereknek nevezett periódusvizsgálatok alapján könnyű belátni, hogy ezen periódus hosszaknak legalább 60%-nyi hosszóságú adatsorára van szükségünk ahhoz, hogy ezen statisztikai mintát ezen periodicitás ne torzítsa. A kérdés illusztrálására vizsgáljunk meg egy olyan fiktív adatsort amelynek elemei az időben egy 20 év hosszúságú szinuszhullámot alkotnak. Az egyes adatokból levonva az átlagukat a szinuszhullám standardizált változatát kapjuk, amelynek sinus(O) = sinusz(N) középértéke éppen 0. Vizsgáljuk meg, hogy az erre a szinuszhullámra fektetett 19, 18, .... 12, 11, 10,....5,4 éves „ablak” sorozat által meghatározott időszakok adatainak az átlaga hogyan alakul. Ezeket az ablakokat a szinuszhullám adatsorán végigcsúsztatjuk, azaz szinuszhullám minden abszcisszájához, mint kezdő évhez hozzárendelünk egy 19,18,... stb. éves időszaknak megfelelő átlagot, amelyet a szinuszhullámnak ezen kezdőponttól számított 19,18,... éves adatainak számtani középértékéből számítunk. Ezeknek az átlagoknak minden adatsor-hosszhoz tartozó gyakorisági eloszlása egyértelműen meghatározható. Az átlagok abszolút értékeinek különböző időhosszakhoz tartozó gyakorisági görbéit, amelyeket a szinuszfüggvény megfelelő intervallumra vonatkozó határozott integráljával számíthatunk, a III.-15. ábra mutatja. n-20 periódustí tiszta szinuszhullám 5,7,....17 111.-15. ábra 47
