Zsuffa István: Műszaki hidrológia III. (Budapest, 1999)

5.2. A VÍZÉPÍTÉSI MŰVEK HIDROLÓGIAI MÉRETEZÉSE

ötletnek matematikailag pontos, precíz megoldását. Ezt a módszert előbb az akkor még mindenütt csak viszonylag rövid adatsorral rendelkező kisvízfolyások árvízszámítására alkalmazták. Ezzel a módszerrel ugyanis, ezen kis terjedelmű n ’< 30 éves adatsorok statisztikai mintáiban rejlő többletinformációkat felhasználva az évi maximumok eloszlásfüggvényét nem csak ezen n év évi egyetlen adatából számítjuk.

Eredetileg a Todorovic-Zelenhazic szerzőpáros azt ajánlotta, hogy a számítások megkezdése előtt jelöljük ki azt a vízhozam értéket, amely fölötti árhullámok már elhárítandó veszélyt jelentenek: amelynél a víz kilép a mederből, illetve eléri a töltéslábat, stb. Ez a szint kijelöli azokat az árhullámokat, amelyeknek lokális maximumai a további számítások alapja. Ezen szintnek megfelelő metszék vonal által megjelölt „árvizes időszakoknak” az egyetlen legnagyobb vízhozamát vonjuk be a vizsgálatba akkor is ha az így kijelölt árvizes időszak egymásra halmozódott árhullámai két, vagy több lokális maximum kialakulásával vonultak le. Ugyanakkor azon árhullámok, amelyeknek csúcsértéke sem éri el a kijelölt szintet a számítások során figyelmen kívül maradnak (III.-12. ábra).

vízhozam ( m3/s )

Példa az árhullámok metszék módszerrel történő kijelölésére. Amennyiben az árhullámok metszékszintje Q=lm3/s nyilvánvaló hogy a februári 0,550 m3/s, a március első 0,700 m3/s lokális maximális tetőző hozamok nincsenek a statisztikai mintában. A márciusi második l,5m3/s és a decemberi l,15m3/s árhullám tetőzések mellett a júniusi kettős árhullámnak pedig csak az 5,2 m3/s maximális tetőzését vonjuk be az adatok közé. Ezen kettős árhullámnak másik, 4,55m3/s tetőzését külön árhullámként csak Q=4m3/s metszékszint esetén vonjuk be az adatok közé, aminél természetesen a márciusi decemberi árhullámok kiesnek.

111.-12. ábra

39