Zsuffa István: Műszaki hidrológia III. (Budapest, 1999)

5.2. A VÍZÉPÍTÉSI MŰVEK HIDROLÓGIAI MÉRETEZÉSE

Ä három paramétert a következő összefüggésekből számíthatjuk ki (Csoma- Szígyártó, 1975): _2 x0 = in- 2---­Ú 3 5.28 p=tnzXo CT 5.29 k = CT 5.30 ahol m a valószínűségi változónak a statisztikai minta elemei számtani átlagával köze­líthető várható értéke, ct a valószínűségi változónak az empirikus korrigált szórással közelíthető másodrendű centrális momentuma, szórása, p3 pedig a valószínűségi vál­tozó harmadrendű centrális momentuma, amelyet ugyancsak a statisztikai minta ada­tainak empirikus harmadrendű centrális momentumával közelítünk. A manuális szá­mítást megkönnyítő függvénytáblázatok a ma már klasszikusnak mondható hidrológiai statisztikai kézikönyvekben, felsőoktatási jegyzetekben, használati utasításaikkal együtt megtalálhatók (Lászlóffy 1954, Németh 1954, Csoma-Szígyártó 1975, stb.). Ma már a gamma eloszlásfüggvény számítását számítógéppel is végezhetjük, ahol mind a hidro­lógiai (pl. az MH, Műszaki Hidrológia), mind a matematikai szoftverek (Excell,...) a gamma eloszlásfüggvény alkalmazását menürendszereikben felajánlott módon közvet­lenül biztosítják. Az empirikus eloszlásokra simuló függvények tűrési sávjait a Kolmogorov eloszlás alapján kell meghatároznunk. Ezen sáv szélessége alapján lehet eldönteni például azt, hogy hosszabb homogén adatsorú, közepes nagyságú vízfolyás esetén inkább két éves időegységet használva elméleti eloszlásfüggvénnyel, az ilyen esetben a felényi adat statisztikai mintájára már illeszkedő Gumbel, vagy a Fréchet eloszlással, vagy vala­mennyi adatra illesztett simuló eloszlással becsüljük a vízfolyás évi maximális vízho­zamainak valószínűségi eloszlását. 5.2.1.4. Az évi maximális árvizek valószínűségi eloszlásfüggvényének becslése a vízjárás strukturált sztochasztikus folyamatának elemzésével A 60-as években vetette fel Krebs grazi professzor azt az ötletet, hogy az évi maxi­mális vízhozamok eloszlásának a számításánál valamennyi árhullám lokális tetőző vízhozamát, azaz nemcsak az évi maximumokat vonjuk be az eloszlásfüggvény szá­mításába és a visszatérési idő becslésénél vegyük figyelembe a vizsgálathoz felhasznált árhullámok évi számát. Nem sokkal később, 1968-ban az amerikai Fort-Collins egyetemen Yewjewich professzor két fiatal munkatársa Todorovic és Zelenhazic dolgozta ki ezen gyakorlati 38

Next

/
Thumbnails
Contents