Zsuffa István: Műszaki hidrológia III. (Budapest, 1999)
5.2. A VÍZÉPÍTÉSI MŰVEK HIDROLÓGIAI MÉRETEZÉSE
bizonyulnak homogénnek. A legtöbb esetben tehát célszerűbb a vízhozam adatsorokat feldolgozni és a mértékadó vízállás adatokat a számított vízhozamokból a vízállás- vízhozam-transzformáció segítségével lehet rögzíteni. Az elhárítandó károkra, illetve a műtárgy terhelésére mértékadó tetőző árvízhozam véletlen eseményének meghaladási valószínűségét nyilvánvalóan az évekkel kifejezett „visszatérési idővel” is jellemezni kell: például az 5%-os meghaladási valószínűségű árvíz, vagy annál nagyobb, nagy idő átlagában, átlagosan T = \_ P 1 0,05 5.1 évenként jelentkezik. Ezen igénynek megfelelően a vizsgálandó valószínűségi változó a kérdéses szelvényben észlelt NQ évi maximális vízhozam. A feladat tehát az F(x) = P(NQ^x) 5.2 meg-nem-haladási valószínűségi eloszlásfüggvénynek, illetve e függvény kiegészítő függvényének, az F*(x) = P(NQ > x) = 1 - P(NQ < x) = 1 - F(x) 5.3 meghaladási valószínűségi eloszlásfüggvénynek az esetenkénti meghatározása, a pontos matematikai szóhasználat szerint az észlelési adatsor véges statisztikai mintája alapján történő becslése. A matematikai statisztika alapelveinek megfelelően az n éves vízhozam idősor évi NQ maximumainak egymástól független és a feladat szempontjából reprezentatív adataiból összeállított statisztikai minta homogén jellegének a meghatározása az első és igen fontos feladat. A vizsgálatot általában a kétinintás Kolmogorov próbával végezzük. A x2. azaz „khi-négyzet” próba (lásd. Prékopa, 1964) csak 80 évnél hosszabb adatsorok homogenitásának a vizsgálatára alkalmazható. Kézi feldolgozásnál a vízjárást befolyásoló természeti, vagy mesterséges jelenség, például mederváltozás, vagy tározó-építés időpontjánál az N hosszúságú adatsort kettébontjuk és a két n1( n2 (ahol n, + n2= N) hosz- szúságú részidősor gyakorisági eloszlásai közötti távolság alapján a I nln2 V n, +n2 \ > z J 1 - L(z) ^ 0,7 5.4 illetve a 20
