Zsuffa István: Műszaki hidrológia III. (Budapest, 1999)
5.2. A VÍZÉPÍTÉSI MŰVEK HIDROLÓGIAI MÉRETEZÉSE
tötte, a talaj már több vizet befogadni nem tud és így megindul a felszíni vízképződés. Mindenekelőtt tehát meg kell határoznunk a vizsgált talaj természetes vízkapacitását és pórustérfogatát. A természetes vízkapacitását a 3.3.1.2 fejezetben leírt módon a talajminták a higroszkóposságának laboratóriumi meghatározásával számítjuk, a poro- zitást pedig a talajból vett zavartalan mintáknak a geotechnikai elemzésével, vagy különleges izotópos műszerekkel a helyszínen végzett vizsgálatokkal állapítjuk meg. - hívjuk a figyelmet arra, hogy a beszivárgási differenciálegyenlet parcellás beszivárgási méréssel való „kalibrálása és verifikálása” során a talaj természetes vízkapacitását is igen pontosan kell és lehet kalibrálni. Ez a parcellás beszivárgásmérés tehát a beszivárgási folyamat pontos elemzés mellettj alkalmas a természetes vízkapacitás pontos meghatározására is. A felszíni talaj nedvességét a talajvízből emelkedő kapilláris vizek akár a teljes telítettségig is fokozhatják, ezért a talajvíz észlelése is alapvető adat. A talajvíz helyzetét a talajvízkutak rendszeres észlelése mellett területi szondázással lehet és kell meghatározni. Végeredményben tehát jelentős vastagságú hótakaró esetén a belvizes területeken, a telepített mérőműszerek adatainak folyamatos észlelése mellett területi szondázással kell ellenőrizni a hótakaró víztartalmát, a felső talajréteg nedvességtartalmát, a talaj fagyott vastagságát és a talajvíz helyzetét. Az ilyen helyszíni adatok hiányában közelítő becslésekhez a talajtani térképek talajaira jellemző átlagos adatokkal is számolhatunk. Számításaink során a súlyszázalékban meghatározható természetes vízkapacitást is térfogatszázalékra kell átszámítani, hogy a maximális tárolt vízmennyiséget is mm vízoszlopmagasságban adhassuk meg. (Meg kell jegyeznünk azonban itt azt, hogy a parcellás beszivárgásmérés során kalibrált természetes vízkapacitást térfogatszázalékban mérjük!) A természetes vízkapacitás és a teljes pórustérfogat mm vízoszlopmagasságban történő rögzítéséhez azonban nem elég ezen értékek térfogatszázalékát ismerni, hanem rögzíteni kell azt a talajréteg vastagságot, amely a felszínen kialakuló vízháztartási viszonyokat befolyásolja. Ezen 200-300 inm-es talajréteg vastagság előzetes rögzítése mellett még meg kell becsülnünk a vízkapacitást meghaladó víztartalomnak a telített talajrétegből a mélyebb rétegek felé való leszivárgó mennyiségének az arányát. Azaz meg kell becsülnünk, hogy egy-egy időegység alatt, amidőn a bőséges csapadék következtében a felső réteg talajnedvesség tartalma a réteg vízkapacitásánál magasabb lett ezen talajnedvesség és a természetes vízkapacitás különbségeként adódó többlctvíz miként követi a gravitációt. Mindkét érték becslése igen kétes eredményekre vezet, hiszen a felszíni víz képződése szempontjából az „aktív” fedőréteg vastagsága nemcsak a talaj minőségétől, szerkezetétől, hanem pillanatnyi állapotától s függ. mások a szivárgási viszonyok szántás, boronálás, hengerelés, vetés és aratás után. A többletvíz mélybe szivárgását pedig nemcsak a kérdéses talajréteg vastagsága és Szivárgási tényezője, de az alatta húzódó réteg víztartalma, annak folyamatos, vízkapacitásig való feltöltődése, a vízkapacitásig telítődött talajrétegek vastagsága is befolyásolja. Ezen túl pedig a legnagyobb változásokat a csapadék időegységen belüli alakulása okozza: nyilvánvaló, hogy egy-egy csapadékos időegységen belül az időegység elején hullott csapadékból származó vízből sokkal több szivárog a mélybe, mint abból a csapadékból, amely az időegység, a hónap, vagy a de
