Zsuffa István: Műszaki hidrológia II. (Műegyetemi Kiadó, 1997)
4.2 A VÍZHOZAMOK IDŐBELI VÁLTOZÁSÁNAK KÖVETÉSE
a WMO szigorú szabályai sem helyettesíthetik a vízhozammérések végrehajtása során a közvetlen vízimérnöki irányítást. E szabályok megtartását biztosító helykiválasztás, módszer megválasztás, a problémák a vízfolyásról rendelkezésre álló hidrológiai, vízrajzi, topográfiai adatoknak olyan mély ismeretét igénylik, ami vízimémöki alapképzettség, és megfelelő vízimémöki, hidrometriai gyakorlat nélkül nem szerezhető meg. A mérnöki irányítás mellett egy-egy vízhozamméréshez jelentős szakértelemmel rendelkező mérőcsoport különleges, jól szervezett munkájára van szükség. A kisvízfolyásoknál ezt a mérőcsoportot speciális „mérőgépkocsi” szállítja, amelynek fölszerelése biztosítja a sokféle mérési módszer közül a legmegfelelőbbnek az alkalmazását, az egyes mérési módszerekhez szükséges elektromos energiát, az éjszakai mérésekhez a világítást, a helyszíni földolgozáshoz a számítógépet, adatrögzítő berendezéseket, a hígulásos mérésekhez, illetve a vízhozammérésekkel egyidőben végzett vízminőségi vizsgálatokhoz a kémiai laboratóriumi fölszereléseket, stb. Az automatizált mérésekhez magas szintű informatikai, hardver, szoftver ismeretekre van szükség. A hatásos hígulásos mérések vegyésztechmkusi, sőt vegyészmérnöki ismereteket, és laboratóriumi munkakészséget, ügyességet igényelnek. A folyami mérésekhez különleges hajókra, és e hajók speciális üzemeltetését is biztosító hajóvezetőre, személyzetre van szükség. A fölsoroltakból nyilvánvaló, hogy a vízfolyások, patakok, vagy folyók kijelölt szelvényeiben a vízhozammérések a vízjárás időbeni változását követő sűrűségben, akár csak napi egyszeri alkalommal, nem végezhetők el. Az ország mintegy 120 vízfolyásának körülbelül 300 kijelölt szelvényében ez a magas szintű szakértelemmel irányított, magasan képzett mérőcsoport munkáját, igen jelentős műszer- és eszközállományt, valamint speciális járműveket, mérőkocsit, hajót igénylő vízhozamméréseket naponta, illetve ahol a heves vízjárás ezt igényli még sűrűbben, elvégezni nem lehet. A hidrológiai adatgyűjtésnek ezt az általános problémáját mintegy 100 éve világszerte az úgynevezett vízhozam-nyilvántartó állomások vízmércéinek a hitelesítésével oldják meg, azaz az észlelt vízállások és az ezekből meghatározandó vízállások közötti kapcsolat tarázó mérésekkel való kidolgozását. 4.2.1 A VÍZÁLLÁS ÉS ÉSZLELÉSE Évszázados megfigyelések is igazolják azt a fizikai tényt, hogy a vízfolyások vízhozamának növekedésével a mederben mozgó víznek a felszíne megemelkedik, sőt esetenként ez a megemelkedő vízszint eléri és átlépi a vízfolyás partéiét, elöntéseket, árvízi károkat okozva. Ezen károk elkerülésére már az egyiptomiak 3-5000 évvel ezelőtt figyelték, észlelték a Nílus vízszintjének helyzetét, úgynevezett vízállását. A Duna vízállásainak Pozsonynál, Komáromnál, Budán, Újvidéken naponta észlelt adatát ezen városok napilapjai 1817 óta közölték (a vízállás adatokat ma az elektronikus sajtó, a rádió közli naponta a 13h 45'-kor kezdődő tájékoztatásában. A vízállások, azaz a vízszint helyzetének a rögzítésére szolgáló vízmércék alaptípusát az egyiptomiak konstruálták több ezer éve (II.-7., II.-8. kép) A vízmérce a vízfolyás medrében lerögzített, cm beosztású függőleges lemez, amelyen a vízszint helyzete ezen vízmérce lerögzített 0 pontja fölött közvetlenül leolvasható. Nagyobb folyóknál, ahol az árvizek széles hul41
