Zsuffa István: Műszaki hidrológia II. (Műegyetemi Kiadó, 1997)
4.1 A VÍZFOLYÁSOK VÍZHOZAMA ÉS MÉRÉSE
4.1.2 GYORSÍTOTT MÉRÉSEK A műtárgyak, vízhozamnyilvántartó állomások vízhozam „hitelesítési” összefüggéseinek a meghatározására szolgáló méréseknél az eredmények szavatolt megbízhatósága, az 5%-os hibahatáron belüli pontosság biztosítása, a nemzetközi előírásoknak a szigorú megtartását követeli meg. Ezeknek a szigorú utasításoknak a megtartása mellett egy-egy mérés időtartama, még kis vízfolyásoknál is, meghaladja a 4-6 órát, azaz naponta egy-egy mérőcsoport legföljebb két, de inkább csak egy etlen mérést tud elvégezni. A vízjárási folyamatoknak azonban vannak olyan eseményei, amelyeknek gyors megmérése, és a folyamatoknak a vízfolyás menti követése fontosabb mint a szigorú mérési hibahatárok megtartása. Egy-egy árhullám levonulásának a vízfolyásmenti követése 10-20%-os hibahatárok mellett végzett 4-6 méréssel több információhoz juttatja a hidrológiát, mint az egyetlen mérőállomásra koncentrált, nagy mérési pontosságú adatok halmaza. A vízfolyások vízjárása a talajnedvességhez, talajvízhez hasonlóan nemcsak időben hanem térben, azaz a vízfolyás hossza mentén is változik. A vízjárásnak az alakulására vonatkozó információ gyűjtés tehát nem korlátozódhat az egyes kijelölt pontokon lezajló folyamatok időbeli regisztrálására. Ezen néhány jól megválasztott, izolált pontban regisztrált folyamatok időbeni változása mellett néhány jól megválasztott, izolált időpontban a vízfolyás hossza mentén is kell a folyamatok térbeli alakulását rögzíteni. E két mérési rendszer együttesen alkalmas a folyamatok tér és időbeni alakulásának az elemzésére. A folyamatok időbeni alakulásának regisztrálása a vízrajzi állomáshálózat folyamatos feladata. A térbeli változások rögzítése, fölvétele a vízrajzi mérőcsoportok expedíciószerűen végrehajtandó munkái. E feladatok kulcskérdése, hasonlóan a vízrajzi hálózat állomásai helyének a jó megválasztásához, ezen expedíciós méréssorozatok időpontjának a jó megválasztása. Már a múlt században Hajós Sámuel árvizek idején rendszeres sorozat méréseket végzett a Tiszán az árvízi viszonyok koncentrált mérésekkel való tisztázására. A Vízügyi Főhatóság rendeletére á nagy árvizek tetőzése idején a folyónak a hossza mentén, minden jellemző szelvényben megmérik a vízhozamokat és az árvédelmi töltésen 100 m-enként rögzítik a tetőző víz szintjét. 1953-tól Puskás Tamás kezdeményezésére a kisvízfolyásaink rendkívüli árvizei alatt és után végeztek koncentrált helyszíni méréseket a Gyöngyös patakon, az Általéren, a Váli-vízen, a Jaki Sorok patakon, a Bükkösdi-vízen, stb. Ugyancsak központi rendelkezésre évente, aszályos időszakban évente többször is rögzítik, a legkisebb vízszinteket valamennyi folyó mentén. 1979 óta pedig az aszályos időszakok során a hazai eredetű vízfolyások hossza mentén kisvízi pillanatnyi vízhozam hossz-szelvény fölvételek végrehajtását írják elő. Ezek a méréssorozatok, az árvízi mérések különösen, de a kisvízi vízhozam hossz-szelvény fölvételek is, gyors munkát igényelnek. Az árvizek követése mérésekkel talán a legnehezebb feladat, hiszen az árhullám előrehaladása a 10-15 km/óra sebességet is elérheti, azaz a mérés ideje alatt az árhullám akár 20-30 km-el is megelőzheti a mérőcsoportot. Kisvízi vízhozam hosszszelvény fölvételénél, amikor a mederszakaszokon a felszínalatti készletből, a meder által megcsapolt talajvízből, vagy a mederben fakadó szökevény karszt-forrásokból hozzáfolyó, vagy a mederből a kavicságyon át elszivárgó, vagy karsztos víznyelőkön elszökő vízhozamok földrajzi rögzítése a feladat igen sok mérést kell a vízfolyás hossza mentén „azonos” vízjárási helyzetben végrehajtani. Ennek megfelelően a hazai, 10035
