Zsuffa István: Műszaki hidrológia II. (Műegyetemi Kiadó, 1997)
4.5 A VÍZFOLYÁSOK VÍZJÁRÁSÁNAK IDŐBENI ALAKULÁSA
Amennyiben valamelyik hibát nagy biztonsággal el akaijuk kerülni, vállalnunk kell a mási fajta hiba elkövetésének igen magas kockázatát. A homogenitás hipotézisének vizsgálatát nyilván a két statisztikai minta numerikus jellemzőinek az összevetésével kell végrehajtani. Ezen numerikus vizsgálat alapja a két statisztikai minta gyakorisági eloszlása, amelyek alapján esetenként a valószínűségi eloszlást is becsülni szándékozunk, a két minta gyakorisági eloszlását ezért azonos koordinátarendszerben ábrázoljuk, ahol vizuálisan is megítélhető, hogy a két gyakorisági eloszlás - a Glivenko-Koroljuk tétel értelmében - azonos valószínűségi eloszlást közelit e. A két gyakorisági eloszlás eltérésének egyik mutatója a két gyakorisági eloszlás közötti legnagyobb d eltérés (II.-103. ábra). Ha ezt túl nagynak ítéljük, a homogenitás hipotézisét elvetjük. A kérdés az, hogy ilyen esetben milyen valószínűséggel követünk el hibát. Egyöntetűség vizsgálat - Szmimov-Kolmogorov próba vfznoz (mii 90009S0C8000•T DUNA 1 1901 - 1892 1 £ 0 H ACS DU NA CWV K vtzhozi 7000— 1 minta ' — 2. minta ■ :---.„.1....... —r~ _r-'-r"rÍ ^—---r~Dmax-o zaz -0 Ott é* p«nt 1934 _ mataz r 0 ó 0 1 0 2 0 3 0 4 0 e o e o 7 08 09 1 C3/e*«.on*a< II.-103. ábra Azonos statisztikai sokaságból véletlen mintavétellel kiemelt statisztikai minták párjai közötti maximális d eltérések nagysága nyilván, a véletlen mintavételnek megfelelően, maguk is véletlen események, valószínűségi változók. Kolmogorov matematikai egzaktsággal bizonyitotta, hogy annak a valószínűsége, hogy azonos statisztikai sokaságból származó ni és n2 elemű két statisztikai minta gyakorisági eloszlása közötti 310
