Zsuffa István: Műszaki hidrológia II. (Műegyetemi Kiadó, 1997)
4.5 A VÍZFOLYÁSOK VÍZJÁRÁSÁNAK IDŐBENI ALAKULÁSA
féle töltésterhelés mérőszáma. A völgyek területe pedig a föltételnek megfelelő Q, = y vízigény esetén föllépő, esetenként más forrásból, jelentős költségtöbblettel pótolandó vízhiány m3 értéke. A fölsorolt, árvízi szintekhez, illetve vízigényhez kötött valószínűségi változók tehát a vízgazdálkodásnak, a vízépítési művek méretezésének igen fontos alapadatai. Az ezekkel kapcsolatos meghaladási valószínűségek a létesítmények megvalósításával vállalt, illetve elhárított nehézségek, károk kockázatát jellemzi. Ezen valószínűségekkel jellemzett kockázatokat azonban a létesítmények üzemeltetésének az időtartamára szokták vetíteni. Ennek az igénynek megfelelően vezették be a hidrológiában a p valószínűség reciprokaként a „visszatérési idő” fogalmát, ahol p a kérdéses valószínűségi változó meghaladási (egyes vízkészlet mutatók esetében a meg-nem-haladási) valószínűsége. Ahhoz, hogy ezt a fogalmat éves időegységben lehessen megadni, például a 4%-os meghaladási valószínűséghez évet lehessen kapcsolni, csak olyan valószínűségi változókkal dolgozhatunk, amelyek évente egy-egy értékkel jellemezhetők. Ennek megfelelően, a hidrológiai árvíz számítás évtizedes gyakorlatát követve a szélső értékek valószínűségi eloszlásait az évi egyetlen értékre az évi maximumra értelmezzük. A vízkészletek jellemzésére pedig Lászlófly Woldemár már az 1950-es években bevezette a vízhiányos időszakok évi összegének eloszlásának, az általa tartóssági felületnek nevezett függvénynek a használatát. A Cramér-Leadbetter féle metszék módszer tehát korántsem idegen a hidrológiai statisztika gyakorlatától, sőt ezen matematikailag egzakt módszernek a hidrológiába történő bevezetése magának a módszernek a jelentős fejlesztéséhez vezetett. A hidrológia statisztika tehát a Cramér-Leadbetter féle metszékmódszer 7 föltételes valószínűségi változója mellett bevezette ezen lokális valószínűségi változók évi maximumainak illetve összegeinek az értékeit is, amelynek eloszlásfüggvényeivel nemcsak a gyakorlat igényeit lehet magasabb szinten kielégíteni, hanem a sztohasztikus folyamatban rejlő információ mennyiség intenzívebb fölhasználásával a folyamat struktúráját is részletesebben lehet jellemezni. Végeredményben a hidrológiában a Cramer-Leadbetter metszékmódszer használatánál az föltételes eloszlás függvény-nyalábok £, föltételes valószínűségi változóit az alábbiak szerint terjesztjük ki: (4.304) P 0.04 4% (4.301) 306
