Zsuffa István: Műszaki hidrológia II. (Műegyetemi Kiadó, 1997)

4.1 A VÍZFOLYÁSOK VÍZHOZAMA ÉS MÉRÉSE

komponensével kell szorozni. A szelvény fölvétele mellett tehát a másik feladat a sebesség szelvényre merőleges komponensének a mérése. Közismert, hogy a vízfolyás szelvényének minden pontjában más és más a sebesség. A legnagyobb sebességű sodorvonal felszín közeli pontjaiban a víz sebessége a partok vagy a mederfenék közelében mérhető értéknek a 8-10-szerese (hidraulikai tény. hogy az áramló víz mederfal melletti sebessége elméletileg, gyakorlatilag 0!)(II.-6. ábra)

Számítógépi feldolgozás: föggély sebességeloszlási ábra II.-6. ábra

A vízsebességek mérésére közel 200 éve használják a forgószárnyas műszert. Ennek első változatával, a sík lemezekből szerkesztett Woltmann szárnnyal mérte meg először a világon Huszár Mátyás nagy folyónak, a Dunának a vizét 1826-ban Pozsonynál és Budán. Ezen méréseknél 170 évvel ezelőtt pontosan ugyanazokat az elveket alkalmazták, amelyekkel ma mérjük a folyók vízhozamát. Meg kell jegyeznünk, hogy a többi folyókon a vízhozamméréseket jóval később kezdték meg. A Missisipin Humphrey és Abbot több mint negyed századdal később végezte az első hozammérést, de azt sem sebességmérő szárnnyal, hanem csak úgynevezett kapcsolt úszókkal. Huszár Mátyás a mai szabványos előírásnak megfelelő módon a fölvett keresztszelvény jellemző pontjaiban, egy-egy függőleges mentén több mélységben mérte a sebességet a Woltmann szárnnyal.(II.-4. kép, II.-7. ábra)

21