Zsuffa István: Műszaki hidrológia I. (Műegyetemi Kiadó, 1996)
3 A HIDROLÓGIAI KÖRFOLYAMAT ELEMEI
K cbb idegekbe ju( A mélybesziv árgus azonban olyan idegekben. aineJyeJvHek-rr/al- ercsztő képessége a fölöttük lévő rétégénél kisebb, lelassul cs ennek következtében ezen rétének lolölt kialakul a talajvíz. Az esőzés mcgszűnlével a talajréteg legfelső rétege hamar kiszárad, azaz a lalajncdvesseg formájában tárolt víz. elpárolog. Egyes nagyobb szemcséjű kavicsos, törmelékes kőzetekben a viszonylag gyors kis/ftradási folyamat a tatapáz szintjéig is eljuthat, ahonnan a durva szemcsék közötti pórusokon keresztül a talajvízből is jelentős mennyiségű víz. párologhat él. A talajban tárolt víz párolgásának folyamatát a szabad vízfelszínéhez hasonlóan a talaj vizének hőmérséklete, a levegő relatív páratartalma cs a felszínen fújó szél szabályozza. Ezen túl azonban a talaj párolgása a talaj minőségének, szemszerkezetének' a függvénye. A különböző talajokból elpárolgó vizek különböző mennyiségét igen jelentősen, löt) - 400%-kal megnöveli a növényzet párologtatása-. A növényzet a talajból ozmotikus úton. illetve a növényi sejtek nedvszívó erejével felszívott v ízzel emeli ki a talajból a növényi tápanyagokat, majd az. ezek szállítására felhasznált víz a növény leveleinek párologtató pórusain, az úgynevezett sztornókon jut a légkörbe. A növényzet az elpárologtatott víznek alig 1%-át építi be növényi testének sejtjeibe. A talaj párolgásán. az evaporaciól sokszorozó növényzet párologtatást, a transzspirációt az előbbitől még laboratóriumi körülmények közöli is nehez szétválasztani Ezért a hidrológiában e kél tényezőt együttesen számítjuk, vagy becsüljük es a talajból a légtérbe jutó pata mennyiséget. eredetétől függclJcnüLcvapolranszspirac.iónak nevezzük. 3.1.4.1 A szárazföldek párolgásának mérése, párolgásmérü műszerek A természetes v izgyűjtőicrülelek párolgását, illetve evapotranszspiraciól megbízható inódon mérni nem lehet Igaz ugyan, hogy mára XVII században, a modern hidrológia tncgafnpncfj'á. á francia Pcrraull abbé kísérletezett e jelenség mérésév el, megtervezve az első Jiz.iméterekcl" de sem azok. sem az újonnan telepítettek környezetükre, illetv e a kérdéses v ízgyűjtőterületre jellemző adatokat nem adnak A lizimétcr fémhengerével a talajból kimetszett talajhasáb elméletileg zavartalan mintájának ktszaradasi folyamata a környező talajétól elválasztva, a henger fala mentén kialakuló kiküszöböl- hctctlcn szinguláris jelenségek miatt a természetes talajokétól, és különösen a vízgyűjtő egészének a száradási folyamatától teljesen eltérően alakul. A lizimétcr talajmintájának a csapadékhullás idején történő átnedvesedése pedig nem is hasonlít a természetes talajrétegek átnedvesedéséhez. Ezért néhány hidrológiai kísérleti telepen; Berlin mellett a Novgorod környéki Valdáji és a Kecskemét melletti Komlóssv telepen minden esőzést követő időpontban új mintákat vettek és csak a szaradási folyamatot követték A Itt egységből álló. 4000 cnr felületű SO cm magasságú talajhasábok kiemelése természetesen néhány hónap alatt a kijelölt területen a fedőréteg talaját teljesen fölforgatta és a további mintavételre mar nem v olt lehetőség. SÍ
