Zsuffa István: Műszaki hidrológia I. (Műegyetemi Kiadó, 1996)
2. A HIDROLÓGIAI FOLYAMATOK
tott ki. a mederben le kell vonulnia, a medernek ki kell ürülnie. Sőt még az is nyilvánvaló, hogy tartós kisvizek idején sem követheti a május 20-ai 40 m3/s vízhozamot azonnal a decemberi minimum, mert előbb a kisvizeket tápláló felszínalatti vízkészleteknek is addig a mértékig ki kell ürülniük, ami már csak a kérdéses minimális vízhozam szolgáltatásához ad elég vizet. Amíg tehát a csapadék C(t) folyamata, idősora 0 < C nem negatív számok, valószínűségi változók véletlen egymásutánja, addig a Q(t) vízhozamidősor árhullámok, kisvízi időszakok jellegzetes alakzatainak véletlen egymásutánja, ahol az árhullámok nagysága az árhullámot kiváltó csapadék véletlen jellegű időtartamának és intenzitásának a függvénye, a kisvízi időszakok hossza pedig a csapadékmentes, pontosabban felszíni lefolyásmentes időszakok véletlen időtartamának a függvénye. Az árhullámok alakja, a kisvízi vízhozamok jellegzetesen csökkenő formája a vízgyűjtőterület topográfiai és geológiai paramétereinek a függvénye. (Az. árhullámok alakját természetesen a topográfiai viszonyok mellett a csapadék időbeni alakulása is befolyásolja: e két tényező szétválasztása a hidrológiai modellezés egyik klasszikus feladata). Végeredményben akár a modellezéssel indítjuk a vizsgálatot és a csapadékok valószínűségelméleti földolgozásának az eredményeit adaptáljuk, akár a vízjárás adatainak a közvetlen statisztikai elemzésével oldjuk meg a gyakorlati feladatot, mindkét esetben a gyakorlatban is tudomásul kell venni, közvetlen számítástechnikai következményeivel azt a tényt, hogy a vízjárás folyamata strukturált sztochasztikus folyamat. Közelíthettük a numerikus megoldást a struktúra modellezésével, de ezt követően kell a folyamat sztochasztikus jellegét a csapadékok folyamatának elemzésével jellemezni, vagy magát a vízjárás folyamatot elemezzük a sztochasztikus folyamatok elméletével, de akkor a folyamat szerkezetét kell e vizsgálatnál figyelembe venni. Tehát mindkét közelítési iránynál a másikat is figyelembe kell venni. 2.1.3.5 A vízjárást jellemző idősorok valószínűségelméleti elemzése és a modellezés A vízgazdálkodási gyakorlatban, a folyamatok közvetlen megfigyelése és statisztikai elemzése a modellezésnél jóval megbízhatóbb eredményre vezet, hiszen ezen statisztikai számításoknál sokkal több. magára vízjárási folyamatra jellemző információt kell fölhasználnunk. Ehhez azonban jelentős információ mennyiségre, azaz hosszú, legalább 20-30 éves, a mai állapotra jellemző, homogén vízhozamadatsorra, észlelt, regisztrált adatokra van szükség. Ilyen adatsor Magyarország minden jelentősebb vízfolyásának a legfontosabb szelvényeiről rendelkezésre áll. A vízgazdálkodás problémái azonban bárhol jelentkezhetnek: a vízfolyáson építendő híd éppúgy, mint az új öntöző fürt vízkivételi műve, vagy a létesítendő tározó medence völgyzárógátja olyan szelvény, sőt esetleg olyan vízfolyást érint, amelynek vízjárását a mindenképen végesszámú megfigyelő állomásból álló hálózat kialakításánál nem vettek figyelembe és nem is 43
