Zsuffa István: Műszaki hidrológia I. (Műegyetemi Kiadó, 1996)
2. A HIDROLÓGIAI FOLYAMATOK
Budapest területéről, a Börzsöny, vagy a Dunazug hegység lejtőiről, a csatlakozó síkvidéki. belvizes területekről lefolyó, levezetett vizek még a legnagyobb záporok, esők vagy hóolvadás idején sem növelik észrevehető, mérhető módon. A fentiekkel ellentétben azokon a vízfolyásszakaszokat minősítjük patak, kisvízfolyás-szakasznak amelyek árvízhozama a szakasz mentén a közvetlen felszíni lefolyás miatt szinte méterről méterre változik. Például a Mecsek hegységben eredő Völgységi pataknak a Hidas patak és a Síngödör patak közötti 5 km hosszú szakaszán egyetlen mellékpatak sem torkollik a vízfolyásba. Az árvízi hozam azonban e két szelvény között. a közvetlen lefolyás hatására, olykor 50-80%-kal is megnövekszik. Hasonlóképpen a domb- és hegyvidéki, illetve a síkv idéki, belvizes vízgyűjtőterületek megkülönböztető meghatározásának is a vízháztartási egyenlet az alapja. A természetes vízgyűjtő területek vízháztartási egyenletét a (2.9) alakba fölírva fölvetődik az. a kérdés, hogy ezen egyenlet egyes elemeit, azok egymáshoz való kapcsolatát az emberi tevékenység milyen módon befolyásolhatja? E kérdésre adható válasz egyben a kérdéses definíció alapja: ..Hegy- és dombvidéki vízgyűjtő terület az amelynek hosszabb időre, például T >1 hétre vonatkozó vízháztartási egyenletét a vízrendszer mederrendezési munkái nem befolyásolják". Ezt a definíciót tehát a mederrendezések következtében módosuló, meggyorsuló árhullámok ..meder-transzformációjának" megváltozása nem érinti, hiszen, amint azt később taglaljuk, a medertranszformációs számítások során a vízháztartási egyenletet 1 napos, sőt sok esetben I órás időtartamokra írjuk föl. Hasonlóképen nem érinti a definíciót a vízháztartást alapjaiban módosító tározó építés, mert a definíció kizárólag a mederrendezésre korlátozza az emberi beavatkozást A definíció tehát azt jelenti, hogy domb- és hegyvidéki vízgyűjtőkön a mederrendezés nem befolyásolja mérhető nagyságrendben a T > 1 hét hosszú időszakok csapadék, párolgás, felszíni lefolyás és tározódás értékeket és ezek egymáshoz, v aló viszonyát. A síkvidéki területeken ezzel ellentétben a fölírt egyenletnek a területre hulló csapadékon kívül minden eleme a mederrendezési, csatornaépítési munkáknak a függvénye. Sok síkvidéki területen természetes" állapotban a felszíni lefolyás minimális, esetleg nulla. Ilyenkor a lehullott csapadék a síkv idéki elöntésekben lároz.ódik. illetve onnan a szárazság idején elpárolog. A terület belvízi rendezése után a megépített csatornákon keresztül, az átemelő, illetve esésnövelő szivattyúk segítségével növekedik meg jelentősen, illetve csak ezek által alakul ki a felszíni lefolyás. A Tisza menti vizenyős területek múlt századi lecsapolási munkálatai előtt e területekről minimális vizet vezettek le a természetes tercpalaknlatok. Meg kell azonban jegyeznünk. hogy a Tiszántúlnak, a Duna-Tisza közének vizenyős területei ekkor is a korábbi emberi tevékenység hatására kialakult „antropogén" tájat jellemezték. Archeológiái és őslénytani vizsgálatok igazolják, hogy a népvándorlás korát megelőző időkben ezeken a területeket ligetes tölgverdők fedték, amelyek evapotranszspirációja az időjárás csapadékáv al egyensúlyi tartott. Az emberek megtelepedése, majd az intenzív állattartás és főleg a gabonatermelés bevezetésével v áltozott meg ez. az. egyensúly . A kivájj
