Zsuffa István: Műszaki hidrológia I. (Műegyetemi Kiadó, 1996)
1 BEVEZETÉS
A rendszer az elmúlt évtizedek alatt folyamatosan működött. Az 1963-80 közötti viszonylag nedves periódus és az intenzív vegyszeres gazdálkodás hatására megnövekedett terméshozamok nem fokozták az öntözési kedvet, ugyanakkor azonban az ipari és ivóvíz igény megnőtt, amihez a múlt században készített mélyfúrású kutak már nem szolgáltathattak elég vizet A Keleti Főcsatorna ma már vízellátási célokat is szolgál. A terület hidromeleorológiai adottságainak ismeretében, azok függvényében készített vízgazdálkodási koncepció összeállítása után megkezdett hidrológiai méretezés első. legfontosabb alapfeladata a rendszer teljesítőképességének határt szabó, a fölmért vízigényeket kielégítő tiszai kisvizeknek. azaz. fölhasználható vízkészleteknek a meghatározása volt. Az így is értelmezhető ..terhelés" függvényében lehetett e vízkészlet szállítására alkalmas csatornák, illetve c csatornák műtárgyainak a méretezését v égrehajtani. A 3()-as. 40-cs években még leginkább felületi, csörgedcztctő. illetve árasztásos rendszerű előirányozott öntözések vízigénye a Tisza kisvízi „vízkészletének" vízhozamait meghaladta. Kárpátalja 1939 év i majd Eszak-Erdély 1940 év i visszacsatolása után a Tisza vízjárásának szabályozására, a természetes kisvízi készletének megnövelésére a Taracon. Talaboron és a Latorcán, majd a Visón tározók sorozatának az építéséi v ették tervbe, amelyeknek potenciális energiáját is föl akarták használni. E tározók hidrológiai méretezése volt c komplex tervezési feladat következő lépése. E feladat végrehajtása során jelentős szerepet v állalt Freytag Ferenc. Benedek Pál. majd ebből a témából írta Mosonyi Emil világviszonylatban is egyedülálló értékű mérnökdoktori értekezését. A Keleti Főcsatorna megkezdett építési munkáit a háború félbeszakította. A munkák. az eredeti elképzelések szerint. 1948-tól folytatódtak. Az. első v ízlépcső elkészülte után. a trianoni határok visszaállításával a vízkészletek hegyvidéki tározással való fokozott fölhasználásának, azaz. a kisvízi készlet ilyen növelésének a lehetőségének a realitása megszűnt A tiszalöki rendszer sikeres működése az, eredeti elképzelések további lépéseinek a megvalósítását sürgették. A vízkészletek síkvidéki duzzasztóműv ékkel történő intenzívebb hasznosítására tervezték meg a Kiskörei duzzasztomuvet es a hozzátartozó tározót: e sikeres megoldás hidrológiai méretezését végző Mátrai István ezért a munkájáért részesült a legnagyobb tudományos kitüntetésben az „állami díjban". A Kiskörei Vízlépcső szerkezeti tervezését dr. Mistéth Endre, a világhírű statikus végezte. Mistéth Endre soha nem korlátozta tevékenységét a szerkezetien ezésre. mindig „létesítmény tervezési" szinten dolgozott. Ennek megfelelően a v ízgazdálkodási koncepció kialakítását követő vízmfltani terhelések számítását és a hidraulikai méretezéseket is magára vállalta. A duzzasztómű zsiliptábláinak méretezését ennek megfelelően a főmérctekrc mértékadó árvízhozamok számításával kezdte. Ezen jellegzetesen v életlen események valószínűségelméleti elemzése után ismerte föl. hogy a hidraulikai méretezés bizonytalanságai, az, egyes szerkezeti elemek, zsiliptáblák, betonküszöbök, energiatörő medencék „vizhozamtényezői" is véletlen jellegű mérési hibákkal terhelt értékek, tehát viszonylag kis szórású valószínűségi változók. A terhelés véletlen eseményeivel és a hidraulikai módszerek paraméterei véletlen ingadozásainak a figyelembevételével a létesítmény fő méreteinek a meghatározása az. egymástól független, de ismert eloszlású valószínűségi változókkal végzett matematikai műveletek szabályai szerint egyértelműen végrehajtható. A számítások eredményeként a műtárgy fő méreteit az.
