Zsuffa István: Műszaki hidrológia I. (Műegyetemi Kiadó, 1996)

1 BEVEZETÉS

munkák ;i vízjárás folyamatos szabályozását kell. hogy biztosítsák, és a káros vizek lecsapolását követően a hiányzó vizek pótlása a következő, elmaradhatatlan lépes (Széchenyi). Vásárhelyi pedig a Vaskapu csatornára vonatkozó múlt század elején ké­szített tervében megemlíti a duzzasztóművel kialakítható biztonságos megoldás meg­építésének szükségességét. 1037-ben. több mint 50 év vel ezelőtt, készüli el a nagy v ízgazdálkodási rendszer tervezési munkáinak első üteme. mai. nemzetközi szóhasználattal a Tiszántúl „v ízgaz­dálkodási regionális fejlesztési terve ', az országrész „v ízgazdálkodási keretterve En­nek készítése során klimatológiai, topográfiai, talajtani adatok alapján fölmérték a mű­szakilag öntözhető területek nagyságái, elhelyezkedését, majd mezőgazdász, szakembe­rek segítségével meghatározták ezen területek öntözővíz szükségletét. Természetesen a tervezés első percétől nyilvánvaló volt. hogy az öntözővizet a Tiszántúl belsejébe csak nagyméretű csatornák hálózatáv al lehel el juttatni Ezzel egy időben. köv etv e az Európai példát, e csatornahálózatnak kettős szerepet szántak: ennek segítségével meg lehet te­remteni az. országrész korszerű, gazdaságos és környezetbarát v ízszállítási rendszerét is. A gravitációs úton nagy távolságokra elvezethető vizel azonban a Tisza medréből ki kell emelni. Ezt. a kisebb részrendszerek - a Hódmczővásarhelv-Ludvar-i. illetve a Tiszafürcd-i öntözőrendszerek - esetén stabil szivattyútelepek építésével oldották meg. a nagy öntözőrendszer kialakításánál a Tisza vízét duzzasztóművekkel terelték a főcsa­tornákba. A Tiszafüred-i 6 mVs kapacitású szivattyútelep áramszükséglcténck az clhi- tására irányozták elő a Hcrnád alsó szakaszán megépült Bőcs-Tiszalúc-i v ízerőmű lé­tesítését. amely a szivattyúzáshoz szükséges energia termelésén felül sok millió kilo­watt órát szolgáltatott az országnak minimális üzemköltséggel, minden szilárd- és gáz- szennyeződés nélkül. A Tisza vizét a csatorna hálózatba juttató v ízlépcsők duzzasztását fölhasználva ezen duzzasztók vízerőművekként való hasznosítását is előirányozták A tervezett Vásáros- namény-i. Tíszalök-i. Kiskörc-i. Csongrád-i és Szegcd-i vízlépcsők közül a Tiszalök-i 1954-ben. a Kiskörc-i 1975-ban épült meg. a Szeged-i helyett a haláron túl. Törökbe­csén létesült a harmadik tiszai vízlépcső. A hazai vízlépcsők folyamatos duzzasztás mellett jelentős v ízenergia termeléssel járulnak hozzá az ország energia szükségletének olcsó és tiszta, folyamatosan megújuló, környezetbarát módon való kielégítéséhez. Mindhárom duzzasztó felvizén lehetővé váll az intenzív hajózás, amit különösen a ha­táron túl. a Dunát a Tiszával összekötő Ferenc-csatorna rendszerének fejlesztésével, szomszédaink használnak föl igen jó hatásfokkal A Tiszántúl öntözésének gerincét adó Keleti Főcsatornán keresztül a Tisza vizével a Körösök vízhiányait is pótolni lehet. Az. itteni nagy hagyományú, intenzív öntözések v ízellátási lehetőségeinek biztosítására, még a század elején épült Bökény-i duzzasztó mellett. 1940-ben a Hortobágy torkolati árv ízkapujál. a 1942-ben Békésszcntandrásnál. 1965-ben Békésnél és 1974-ben a Körösladánynál v ízlépcsőket helyeztek üzembe. 21

Next

/
Thumbnails
Contents