Zsuffa István: Műszaki hidrológia (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1996)
1. A PASSZÍV VÍZGAZDÁLKODÁS HIDROLÓGIÁJA
Megjegyezzük, hogy formailag az árvízi terhelés hasonlít az árvízi vízmennyiség fogalmához, azaz az árvíz során bizonyos alapvizhozamnál nagyobb vízhozamok összegzéséből számított vízmennyiség-értékhez. Ez utóbbi a vízhozam-árhullámkép fölötti területét jelenti. A két érték azonban csak formailag és számítástechnikailag hasonlít egymáshoz. A vízállás és vízhozam kapcsolatát leiró vízhozam-görbe nem lineáris és így a két számított érték közvetlenül nem kapcsolható össze. (A számítástechnikában természetesen kihasználjuk a formai egyezést: ugyanazzal a programmal számítjuk az árvízi vízmennyiségeket, mint az árvízi terheléseket, mindössze az első esetben a bemenő adatok a vízhozamok, a másodikban a vízállások.) A vízfolyások vízjárásának a részletesebb vizsgálata ezen a területen is a pontosságot, a számítások megbízhatóságának a fokozását eredményező újításokkal jár. A dombvidéki vízrendezésnél gyakoribb igen rövid vizhozamadatsorok vizsgálatánál, amint arról szó lesz, fölhasználják azokat a statisztikai törvényszerűségeket, amelyek meghatározott szint fölötti árhullámok évenkénti számára és az árhullámmentes időszakok hosszának a pontos jellemzésére szolgálnak. Ezek a vízjárás szerkezetét, "struktúráját" elemző módszerek az adatsorban rejlő további értékes információk fölhasználását teszik lehetővé. Az úgynevezett Todorovic-Zelenhasic féle árvizszámitási módszer, amely- ' ről a későbbiekben lesz szó, az árvízi terhelések valószínűségi eloszlásának a pontosabb számítására alkalmas. Az észlelési idősorok, tehát a vízállás- és vizhozamadatsorok részletes vizsgálatával foglalkozó matematikai statisztikai ágazat, a stochasztikus folyamatok elméletének ágazata külön foglalkozik az idősorokat elmetsző szintekkel, esetünkben a szinttel kapcsolatos véletlen jelenségekkel, angol szóval a "crossing" problémákkal. A 27. ábra jelölései szerint azokat az időszakokat, amelyek során a vízállások a metszési szint fölött vannak és amelyeket mi árhullámoknak nevezünk, a stochasztikus folyamatok elméletében "hegymeneti kirándulásoknak", és az ellentett jellegű időszakokat ennek megfelelően "völgyméneti kirándulásoknak" nevezik. Különböző - matematikailag igen gondosan kidolgozott - eljárásokat vezettek be ezeknek a kirándulás-hosszaknak, azaz az árhullámhosszaknak a valószínűségelméleti vizsgálatára Magyarországon az éppen időtartamának rendkívüli hosszúságával is nagy gondot okozó 1965 évi dunai árvíz után foglalkoztak az árhullám-időtartamok valószínűségi eloszlásának a számításával (28. ábra). Ezek az árhullám-időtartamok különböző szintenként különböző eloszlásokat képviselnek. Így különböző szintekhez tartozó tartósságok valószínűségeiről beszélünk. Ez az oka annak, hoty a mai hidrológusok a hidrológiában is bevezették a meg- haladási gyakoriság szó használatát. A meghaladási gyakoriság, amelyet régebben tartósságnak nevezetek, a vizsgált időszakban a kérdéses szintet meghaladó összes adat száma. A mai értelmezés szerint az "árhullám tartósság1' csak a szintet összefüggően meghaladó, egymás utáni adatok száma. Ez utóbbi érték árhullámonként más és más. 27. ábra Az idősorelemzés néhány matematikai statisztikai fogalma 55
