Zsuffa István: Műszaki hidrológia (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1996)
1. A PASSZÍV VÍZGAZDÁLKODÁS HIDROLÓGIÁJA
■too 200 300 *00500 1000 28. ábra Az árhullámok hosszának, az árvízi vízállások "tartósságának" vizsgálata és az 1965. évi dunai árvíz adatainak külön értékelése A fölsorolt módszerek tehát alkalmasak arra, hogy az árhullámoknak a környzetet veszélyeztető mutatóit, csúcsát, víztömegét és a hasonlóan értelmezett árvízi terhelést külön-külön valószínűségekkel jellemezzék. Az árhullámok kártételei elleni sikeres védekezéshez azonban sok esetben az egyes paramétereinek az eloszlásfüggvényei keveset mondanak. Például az árvédelmi töltéseket meghágó, tehát a kiépítésre mértékadó árvíznél kisebb előfordulási valószínűségű árvíz ellen a lakott településeket, városokat, ipartelepeket lokalizációs védvonalakkal, körtöltésekkel védik. Ezeknek a legértékesebb területeinket védő töltéseknek megtervezésére nem elég a különböző katasztrőfális (azaz a fővédvonal védelmi képességét meghaladó) árvízi tetőzések előfordulási valószínűségeit ismeri, hanem tudnunk kell azt is, hogy a fővédvonal meghágása után mekkora vízmennyiség ömlik a lo- kalicáziós gát köré, az elöntendő hullámtérre. Erre a kérdésre az árvizmennyiségekre (víztömegekre) vonatkozó matematikai statisztikai vizsgálat sem mond semmit, hiszen ezek eredménye a tetőző értékek nélkül, ennek a föladatnak a megoldására aligha használhatók. A probléma matematikailag helyes megoldását a víztömegek és a tetőzések együttes (kétdimenziós) eloszlásának a meghatározása szolgáltatná, amellyel azonban - tudomásunk szerint a hidrológiában - senki sem foglalkozott. Az árhullámok kialakulását és levonulását a vízgyűjtőterület és a vízfolyás mederviszonyai döntő módon szabályozzák és igy a tetőzés értékeit például a levonuló árviztömegekkel össze is kapcsolják. Ez a kapcsolat nem függvényszerü, nemcsak a természetben állandó, vagy csak kismértékben változó tényezők szabályozzák, hanem ez a kapcsolat érzékeny az árvizet előidéző esőzés, olvadás ütemére is. A tetőzés és az árviztömeg közötti kapcsolat tehát csak statisztikusan értelmezhető, közelitő kapcsolat lehet. Ezt a közelitő kapcsolatot - például grafikus utón, vagy numerikus korreláció-számítással - meg is határozhatjuk. Ezzel a kapcsolattal az említett föladat, vagy akár az árvizcsökkentő tározók méretezési föladata is megoldható. Az árvizek ilyen részletesebb elemzése, bár matematikailag egyáltalán nem bonyolult (igaz, hogy még kidolgozatlan) föladat, nagyon sok számítási munkával jár. Ilyen jellegű kézi számításokat nem is nagyon csinálnak. Számitógép számára azonban ezek a föladatok nem bonyolultak és nem is időigényesek. A számitógép, a fölhasználó (a gépi számítást végeztető) által megadott vízállás illetve vízhozam lépcsők H illetve Q szerint valamilyen legkisebb szintről kiindulva elmetszi a vízállás- illetve •vizhozamidősort. Megszámolja a metszések számát: ennek a fele az árhullámok száma. (Minden árhullámot a szint kétszer metsz, egyszer az áradó ágnál, egyszer az apadó ágnál.) Ezzel az elmet- széssel a számitógép önmagának ki is jelöli az árhullámokat, amelyek igy a szinteknek megfelelően változnak. Nyilvánvaló, hogy az az árhullám, amelynek a csúcsa nem éri el az aktuális szintet, ennél a szintnél már nem minősül árhullámnak, kisebbnél viszont igen. Ugyanakkor az is előfordul, hogy az alacsonyabb szintet két különálló csúcshozam közötti völgyelés nem éri el és igy a csúcsok egyetlen árhullámot jelentenek, magasabb szintnél viszont már kettőt. 56
