Zsuffa István: Műszaki hidrológia (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1996)
1. A PASSZÍV VÍZGAZDÁLKODÁS HIDROLÓGIÁJA
Ezen kettős ok miatt az árvizhozam különösen nagyobb vízfolyás esetén nem arányos a vízgyűjtőterülettel. Az empirikus vizsgálatok több mint száz éve a vízgyűjtő négyzetgyökével arányos árvizhozam számítást indokolnak. Megjegyezzük, hogy az un. Myer féle NQ = B • F0, 5 (84) összefüggés elméleti utón, a modell törvényekkel is alátámasztható. A vízgyűjtőterület és az árvizhozam közötti négyzetgyökös összefüggést egészen kicsiny vízgyűjtőknél lineáris összefüggés váltja fel, hiszen a záporgóc a kis vízgyűjtőt teljes egészében lefedi, és a vízfolyások legfelső szakaszán a vízgyűjtő általában még egységes, mellékvizfolyás nincs. A vízgazdálkodás még ezektől a durva becslésektől is azt kívánja, hogy adott valószínűségű értéket adjon, tehát NQ = f(F,p,x1,x2------xn) (85) a lakú összefüggéseket kellene a hidrolőgusnak szolgáltatni, ahol NQ a p valószínűségű vízhozam, F a vizgyüjtőterület, x^, x^, ... x^ a többi figyelembe veendő természetföldrajzi tényező. A (82) összefüggést empirikus utón kell megkeresni, ahhoz azonban, hogy az eredmény meghízható legyen, megbízható és nagy tömegű adathalmazt kell feldolgozni. Az összefüggésben figyelem be vehető tényezők legnagyobb részéről csak a kísérleti, tájjelemző területeken áll rendelkezésre és*zlelési adatsor. Elsősorban tehát olyan területen lehet a (81) összefüggést megadni, ahol sok különböző tipusu és régen működő (tehát statisztikai feldolgozásra alkalmas észlelési anyagot szolgáltató) kísérleti telep van. A. Benson az amerikai New England állam területén 170 tájjellemző területen levő vízmérce- állomás statisztikai feldolgozásával logaritmikus korrelációszámítással az NQ = a’ P (83) összefüggést vezette le. Az a’ b’ c’ d’ e’ f’ együtthatókat külön kiszámította p = 1, p = 2,__p = 50%-os előfordulási valószínűségekre. A számítás a 170 állomás adatsorának statisztikai feldolgozásával kezdődött: igy 170-170 1, 2, ...50% valószínűségű árvizhozamot számítottak. Ezen 170- 170 adat, valamint a vízgyűjtők F nagysága, a fővizfolyás S esése, a területen tározókban, tavakban visszatartott víztömeg, az I átlagos évi maximális csapadékintenzitás és a T januári hőmérséklet között logaritmikus korreláciőszámitást végzett minden egyes p valószínűségű vízhozamra külön-külön. Eredményül különböző p esetére különböző a’(p) b’(p) c’(p) stb. együtthatókat kapott. Az egyes vízgyűjtők adatait a (83) tipusu képletekbe visszahelyettesítve, a különböző NQ értékekre kapunk vízgyűjtőterületenként egy-egy becsült értéket. Ezek az értékek eltértek a statisztikai utón számítottaktól. Az eltérést a két érték hányadosával rögzítették: 0 = P (84) st emD (A képletben az NQ az adatsorokból számított, NQ pedig a korrelációs összefüggésből kapott érték.) P ^ A következő lépésben ezt a 0^ értéket feltüntette Benson a kérdéses terület (New England) tér képén, és megállapította, hogy ezen "0" értékek határozottan rendeződnek oly mértékben, hogy ezen 0 úgynevezett orografikus tényező kerek értékeire a szintvonalak is meghuzhatók. Ezek után született az NQ = aFbSCSdIeTf0g (85) p t formula, ugyancsak logaritmikus korrelációszámítással, ugyancsak külön-külön p = 1, p = 2, ... p = = 50% valószínűségi árvizekre, úgy, hogy a (81) képlet független változóin kívül a számításba bevonták a térképről leolvasott "0" orografikus tényezőt is. 108
