Zsuffa István: Műszaki hidrológia (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1996)
1. A PASSZÍV VÍZGAZDÁLKODÁS HIDROLÓGIÁJA
A p = 1, P = 2 ... p = 50% értékekre számított a, b ... g értékeket a p függvényében ábrázolták (49. ábra). NQ = a(p) Fb^ SC(P) Sd(p) [e^ 0g(p) (86) összefüggéshez jutottak, amelyben a kitevőt p függvényében a 49. ábráról olvashatók le. A fenti munkamódszer példa arra, hogy hogyan lehet a megbízható árvizszámitási képleteket kidolgozni. A képletek azonban csak azon a területen használhatók, amelyre azt kidolgozták. A fenti példát a képletek összeállításának bemutatására közöltük, ez a képlet tehát Magyarországon nem alkalmazható. Magyarországon a korábbi próbálkozások után Csermák Béli dolgozott ki árvízi képletet, amelynek mind szerkezete, mind szerkesztési módja emlékeztet a fentiekben bemutatottakra. Csermák 1953-ban Magyarország vízkészletének feltárása idején a Myer képletet fogadta el. Kiindulásul tehát az NQ = f (F, p, x 1’ x ) n (87) x tényezők vizsgálatát az első lépéskapcsolatból x^, x^ ben elhagyta, és elsőnek a p = 3%-os előfordulási valószínűségű árvizhozamokat vizsgálta. 1953-ban hazai vizgyüjtőjü vízfolyás alig akadt 1-2, amelyről statisztikai feldolgozásra alkalmas árvízi adatsort lehetett volna összeállítani és feldolgozni. Ebben az időben azonban a vízügyi igazgatóságokon jónéhány több évtizedes tapasztalattal rendelkező, kitűnő gyakorlati érzékkel rendelkező mérnök dolgozott, akik több mint 300 vízfolyásra szolgáltatták a 3%-os valószínűségű árvíz becsült értékét. Csermák Béla ezeket a becsült vízhozamokat rakta fel a vízgyűjtőterület függvényében. A kettős logaritmus papíron a fölrakott pontok tgoé = 0, 5 hajlású egyenes körül csoportosultak. A kigyenlitő egyenesről leolvasott vízhozam értékkel osztva a tényleges (az alapadathalmazból való) NQ értékel egy B értéket kapott. Ezt a B értéket a megfelelő vízfolyás 3% szelvénynél Magyarország térképére bejelölte és ennek alapján megszerkesztette a "B" árvízi tényezőt ábrázoló szintvonalas térképet (50. ábra). A "B" tényező és A. Benson felé orografikus tényező közötti rokonságot nem nehéz felfedezni. Ezután a tetszőleges valószínűségű árvizhozam becsléséhez felhasználta azt a néhány hazai állomás statisztikai feldolgozását, amelyre az évi árvízi tetőző hozamok valószínűségi eloszlásfüggvénye rendelkezésre állt. E vizsgálatok eredményeként megállapítható volt, hogy a p %-os valószínűségi árvizek és a 3%-os valószínűségi árvizhozamok aránya F > 1500 km^, illetve F < 1500 km^ vízgyűjtőknél meghatározott értéket mutatott. Ez az r(p) = NQp/NQ arány Házén papíron meghúzott 1-1 egyenessel jellemezhető (51. ábra). így tehát végeredményben a p % valószínűségi árvizhozam becslésére az alábbi képletet használjuk: A (86) képlet hatványkitevői a p előfordulási valószínűség függvényében NQp% = r(p) NQ3% = r(p> B -/? (88) ahol NQ = p %-os meghaladási valószínűségi árvizhozam m^/s-ban, r(p) az 50. ábráról p függ- P/o vényéban az F<1500 relációnak megfelelő egyenesről leolvasott szám, B az 50. ábrán bemutatott térképről leolvasható "árvízi tényező", F pedig a vízgyűjtőterület nagysága km2-ben. Megjegyezzük még, hogy Csermák Béla a fenti képletet az esésviszonyok és a tározódási viszonyok figyelembevételére szolgáló szorzókkal tökéletesítette. '
